BÁRÁNYFELHÖK | baranyfelhok.sk

Princz Sándor Rodnas Principe (ál)néven írta első regényét. A néhai Heti Ifi egykori zenei szakértője több mint húsz éve cipelte egy losonci fogadóirodában megélt történetét. Persze, az írás, varázslat. A regényben Princz Sándor Gábor lett, és Losonc sem Losonc, hanem Minedra. Izgalmas történet Az idős hölgy – Evita ajándéka. Vízpartra, napozás után éppen ideális. A szerzőt egy kánikulai nyári napon faggattuk magyarországi otthonában. Princz Sándor Ha a formáját nézzük, ügyes kis könyv ez: belefér egy hátizsákba. Bárhol olvasható. Erre nagyon ügyeltem, előre elterveztem, milyen méretű legyen a könyv: jól fogható legyen, és mindenhová beférjen. Azt mondtam Kemény Andrásnak, a Papírusz Book Kiadó vezetőjének, hogy ez a regény legnagyobb részt hatvan évesnél idősebbeket szólít majd meg, legyenek nagyok a betűk és a sorközök. Még a lapokra is vigyáztam, könyvillatot akartam. És nem hosszú. Kétszázhatvannyolc oldal. Úgy tudom, több mint húsz éve cipeled ezt a történetet. Miért tavaly jutott

Gyermekkorában robotmániás volt. Tizenévesen már a gördeszkázás érdekelte. Aztán a helyek, a terek, az emberek. Felnőttként a társadalom helyzete. Újságíró lett. Dokumentumfilmeket rendezett. Egyedi fotóival is letette a kézjegyét. Vajon milyen Fóti Dávid, a huszonegyedik századi képmutogató, a fényképezőgépe mögött? Hányadik gördeszkád ez, amit magaddal hoztál? Ötven körül. Elég öreg deszka, az alapja is van kétéves. Nem sokat használom, ezért bírja. A kerék is jó pár éves. Amikor aktívabban űztem, elég gyakran cseréltem a gördeszkalapot. A kereket, a függőt évente. Emlékszel a legelső deszkádra? Nincs már meg, de emlékszem, Érsekújvárban vettem. A nagyobb felét én fizettem, a kisebb részt megtámogatta anyám. Jó hét hónapig bírta az első gördeszkám, aztán a lapja eltörött, a többi részét továbbra is használtam. Tudtad, hogyan kell használni? Volt akkoriban ehhez minta? A Tony Hawk’s Pro Skater gördeszkás számítógépes játék ihletett, hogy gördeszkázzak. Tizenhárom, tizennégy éves korom

Napraforgótáblával várt a falu. Mintha tudta volna, élek-halok a napraforgóért. Talán Vincent van Gogh festményeit is miattuk szeretem. Hálás voltam, hogy senki sem várt az állomáson. Az épület mögött kedvemre gyönyörködhettem a hatalmas sárga szirmokban. Egy apró csoda a nyárban Süll Vilmos autója riasztott fel szombat délutáni napraforgós ábrándozásomból. A néhai balettművészt küldték elém, vigyen a tájház udvarába. „Szűzen állunk a helyzet nászágya előtt” Vili kedves és előzékeny, könnyen összetegeződünk. Amíg a helyszínre tartunk, visszapörgetem az időt. Arra a napra, amikor László Krisztián dekoratőr megüzente, hogy barátaival felolvassák saját verseiket a nyár egyik estéjén, Alistálban, ahol élnek. Kellek én is az emberek közé, hogy hallgassam meg lelkük hangjait, egyek a szívük gyümölcseiből, és igyam gondolataik nektárját. László Krisztián a néhai Ifi magazin egyik leglelkesebb szerzője volt. Motoros rovatot vezetett. Csapágy és líra? Na, ez izgalmas lesz! Idáig jutottam gondol

Az előbb még esett. Azután ott állt megmosdatva a rét. Vizesek voltak a fák a júniusi késő délutánban. Nem szállt a por az úton. Andrzej Sapkowski, a Vaják-regények írójának szelleme lebegett a táj fölött. Valahol, a bokrok között, ott volt Geralt, a vaják és Kökörcsin, a trubadúr. Nagy dolgok történnek hamarosan a réten. Most már csak erre figyelj, Nyájas Olvasó! Falka A farkas falka mindig összetart A martosi Czelder József szerintem karddal a kezében született. Sok éve ismerem, mindig vívott valahol. „A martosi focipályán kezdődött a Falka története nyolc évvel ezelőtt. Kacz Gábor és Száraz Pisti barátaimmal döntöttük el, hogy megszervezzük ezt az európai történelmi harcművészeti egyesületet. Rengetegen voltunk a focipálya füvén, sok barátomat sikerült rávennem. Később aztán sokan elmentek, de azóta is jönnek-mennek az érdeklődők. Később a legtöbb tagnak gondot jelentett kijárni Martosra, mert a falunak az a hátránya, ami a hatalmas előnye egyben: nem esik útba sehova. Mart

Egy hat évvel ezelőtti nyár jut az eszembe most, hogy híre jött, június 21-én 80 éves Halász Gyula, Léva kiváló színjátszója és néptáncosa. Egy régi nyár Martoson, és egy jó beszélgetés. Akkor a Kultúrház című újságban jelent meg az interjú, az volt a címe, hogy „Nem bírom abbahagyni”. Ide írom megint. Halász Gyula A lévai Garam Menti Néptáncegyüttes ötvenkettőben alakult. Halász Gyula, az együttes táncosa és vezetője tíz évvel később került hozzájuk. Ötvenkét éve táncol. Kikből áll a mostani csapat? Van egy gyermekcsoportunk, egy ifjúsági táncegyüttesünk és a senior csapat, amely a Martfeszt közönsége elé állt. Hét éve hoztuk létre a régi táncosokból áll, akik elmentek és újra visszajöttek. Szepsiben egy szekéren Két táncot hoztak. Magyarbődit és gömörit. Miért nem Léva környékit? Készül az is. Ipolytól a Garamig lesz az összeállítás címe, melyet novemberben mutatunk majd be Léván. Addig a régi műsor két koreográfiáját hoztuk magunkkal. Mikor érintette meg a népt

Tudtad, hogy Béla, a billentyűsünk, pilóta? Nézett rám az autóban Szabó Arnold dobos, nem sokkal az után, hogy elhagytuk Komáromot. Megráztam a fejem. A kollégám mesélte, tette hozzá. Madarra tartottunk, a Sutyú-völgybe. José, azaz Ropog József felvidéki magyar rapper és zenekara próbájára. Egy borospincéhez. Merthogy a régiek a szőlőprést nevezték sutyúnak és sutyúlták a szőlőt. José zenekara A két Komárom sokat tapasztalt zenészeiből álló magyarországi Corelosa együttesből ismerem Arnoldot. Nagy rocker. Most egy magyar zenekar cédéjét hallgatta az autóban. José Hangolás, metállal A hátsó ülésen a hátizsákjában van a cédé borítója, ha akarom, megnézhetem. Az egyik koncertjük után szerezte a cédét. Nem akartam megnézni, hallgattuk tovább a metált. Manapság divat, hogy a metálzenekarokban a dob lenyomja a gitárokat. Hallgasd csak! Az énekes ordítva harsogta a banda üzeneteit, Arnold vele dúdolta a refrént. Egy néhány nappal azelőtti estén írt rám a zenész. Menjek, és