Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Búcsúzóul

Kép
Már csak pár óra és ennek az évnek is vége. Legalább is itt minálunk, mert valahol már 2019-et írnak. Ilyenkor, az év utolsó napján visszatekintek, és mint egy filmet, végignézem mi is történt velem az évben. Minden egyes napra ugyan nem emlékszem, de azok az események, amelyek nyomot hagytak bennem, azok nem múlnak a feledés homályába.


Számomra ez a tanulás és a kihívások éve volt. Úgy szakmai téren, mint a magánéletben. Mindkét területen sikerült fejlődnöm, és olyan új tapasztalásokra szert tennem, amiket a jövőben kamatoztathatok. Voltak leckék, nehéz és fájó döntések, emberek jöttek és mentek, szorosabbá váltak barátságok, vagy épp megszakadtak. De minden dolog tanított.

A 2018-as évem egyik kiemelkedő eredménye, hogy sikerült elérnem, amit nagyon sokan szeretnének, de az emberek többsége mégis mástól várja a megoldást. Boldog vagyok! És ehhez nincs szükségem senkire és semmire. Ha másoktól várjuk, hogy boldoggá tegyenek, akkor sosem leszünk igazán boldogok. Mert aki hozza, az el …

Gondolatok karácsonykor

Kép
Ma már más a fa, másként látom és élem meg a karácsonyt is, mint anno a 80-as évek derekán, amikor ez a fotó készült. Nem sok mindenre emlékszem azokból az időkből, még kétéves sem voltam.


Azóta eltelt 33 év. Ez alatt az idő alatt sokféle karácsonyt megéltem. Gyermekként az ajándékot vártuk, mit hoz a Jézuska a fal alá, milyen játékot kapunk. Nem származom tehetős családból, de a fa alatt mindig volt a ruhák és könyvek mellé játék is. Akkor, gyermekként, egész évben azt mondogatták nekünk, ha majd jók lesztek, akkor a Jézuska hoz ajándékot. És persze mi igyekeztünk jónak lenni, főleg a karácsony közeledtével. És mindig működött a dolog.  A téli szünet után az iskolában vígan újságoltuk ki mit kapott, kinek mi volt a fa alatt. És örültünk egymás örömének, játékainak, boldogságának. Más volt, mint most.

Közben sok minden megváltozott. Például, hogy most már én vagyok a „Jézuska” aki a fiának a fa alá csempészi az ajándékot.  De nemcsak ez változott, hanem a világ is, amiben élünk. Felgy…

Nagyon jó itthon lenni

Kép
Ficza István színész A padlástól a Téglagyári Megállóig


Érsekújvár – Komárom – Budapest. Így vezetett az útja szülővárosától, gimnáziumi évein keresztül, Budapestre. Most már nem eresztik a világot jelentő deszkák, Ficza István, a budapesti Örkény Színház fiatal művésze úgy tűnik, megtalálta a helyét a társulatban. Az Anyám tyúkja (1.) című előadásban, amelynek 2014. április 11-én volt a premierje, és olyan népszerű, hogy a jövő évi január másodikai és tizennyolcadikai budapesti előadásokra a jegyek már elfogytak, szóval, amikor legutóbb Komáromban járt, nagy magyar színészek között szavalta a magyar irodalom kötelező verseit, és kapott nem egyszer nyíltszíni tapsot. Azon a színpadon, ahol végzős gimnazistaként, Barrabás B. Barrabás, a gengszter és a Révész kettő szerepét játszotta A padlás című félig mesében, félig musicalben a GIMISZ Diákszínpad előadásában, amelyet a néhai Kiss Péntek József rendezett, a rendezőasszisztens Csengel Mónika volt. Ficza Istvánnal a színpad mögötti foly…