Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2018

Hétszólam - Így énekeltek ti megzenésített verseket

Kép
Előhang A Laura szólt most is, mert a Laura mindig szól. Néhány nap múlva lesz a Tompa Mihály Országos Verseny, vagyis Rimaszombat országos szavalóversenyének kerületi elődöntője a városi művelődési központban. Jönnek a megye legjobb szavalói Komáromba. És a zenészek! El ne felejtsem. Az énekelt versek kategóriája délután kettőkor kezdődik. Eljössz? Azután Vass Laura helyi Csemadok-titkár rám nézett „laurás” tekintetével. És két nap múlva ott álltam a Komáromi Városi Művelődési Központ első emeleti „sárga szalonjában”, a Laura éppen a zsűrit várta, és kakaóscsigával kínált. Inkább egy alma és egy mandarin mellett döntöttem. Azt majszoltam, amikor megérkezett Danczi Mónika kürti verséneklő, a feledhetetlen kürti kőtésfesztivál szervezője és Zsákovics László zeneszerző, akit előző nap este a Memória Társulat frontembereként a Tiszti pavilon dísztermében láttam fellépni a zeneiskola oktatóinak tanítónapot köszöntő koncertjén. Ó, hogyan gitározott! Ezen egy kicsit elméláztam, amikor a La…

Igazi kis macsó a porondon - Francesco

Kép
Talán minden kisfiú ábrándozott már arról, hogy egyszer elmegy a vándorcirkusszal. Felölti a díszes egyenruhát, az arany paszománnyal, és várja, hogy dőljön a sátorba a nép. A tatabányai Boros Ferenc sokat álmodott a cirkuszról kisfiúként. Kamaszkorára pedig a fűrészporban áll, és buzogányokat meg karikákat dobál a levegőbe. Az egyiket majdnem a kupola tetejébe. Következik Francesco, a zsonglőr! Jelenti be valahányszor a porondmester. És Francesco a porondra lép, hogy megvalósítsa álmait.

„Kiskoromba mindig az udvaron saját kis cirkuszt állítottam fel. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Építettem egy kis sátrat lepedőkből, pokrócokból. Kisautókat, kamionokat raktam köré. A játékállataimnak karámot építettem. Ez volt az én kis cirkuszom. Minden héten az udvarban más-más helyeken építettem fel a cirkuszomat”. A cirkuszsátor előtt várt ránk. Elvis Presley nézhetett ki így tizenöt éves korában, mint most. Volt még egy óra az előadásig. Összehúzott kabátban beszélgettünk a hidegben. Egész h…

Műanyag világ

Kép
Ez jut eszembe akkor, ha a körülöttem lévő világban szemlélődöm. Mindegy, hogy a tárgyakat figyelem, vagy az embereket, vagy az emberi kapcsolatokat. Semmi sem igazi, vagy ha van is valami, ami igaz és igazi, akkor az el van rejtve, be van burkolva, smink takarja, vagy „márkás” ruhák. Valamiért az emberek szeretik megbélyegezni magukat. Attól talán többnek érzik magukat, nem érzik magukat annyira nyomorultnak, annyira egyedül, és tartoznak valaki(k)hez. Ugyan azon bélyeget viselők csoportjához.

Pedig ha jobban magunkba nézünk, rájövünk, hogy úgy vagyunk eredetiek, ahogy vagyunk, ahogy megszülettünk, megteremtettek minket, vagy bárhogy is nevezzük. Attól, hogy márkás ruha van rajtunk, és nagy az autónk, vagy legalább drága, még nem leszünk sem értékesebbek, sem eredetibbek. A szebbik nem képviselői igyekeznek magukat különféle kozmetikumokkal szebbé és eladhatóbbá tenni. Csúnya ez a megfogalmazás, amit használtam, de sajnos olyan ez, mint az üzletben. A csomagolás az, ami alapján ítélü…