Hétszólam - Így énekeltek ti megzenésített verseket

Előhang

A Laura szólt most is, mert a Laura mindig szól. Néhány nap múlva lesz a Tompa Mihály Országos Verseny, vagyis Rimaszombat országos szavalóversenyének kerületi elődöntője a városi művelődési központban. Jönnek a megye legjobb szavalói Komáromba. És a zenészek! El ne felejtsem. Az énekelt versek kategóriája délután kettőkor kezdődik. Eljössz? Azután Vass Laura helyi Csemadok-titkár rám nézett „laurás” tekintetével. És két nap múlva ott álltam a Komáromi Városi Művelődési Központ első emeleti „sárga szalonjában”, a Laura éppen a zsűrit várta, és kakaóscsigával kínált. Inkább egy alma és egy mandarin mellett döntöttem. Azt majszoltam, amikor megérkezett Danczi Mónika kürti verséneklő, a feledhetetlen kürti kőtésfesztivál szervezője és Zsákovics László zeneszerző, akit előző nap este a Memória Társulat frontembereként a Tiszti pavilon dísztermében láttam fellépni a zeneiskola oktatóinak tanítónapot köszöntő koncertjén. Ó, hogyan gitározott! Ezen egy kicsit elméláztam, amikor a Laura a zsűri felé fordult mindenféle szervezési dolgokat megbeszélni, én pedig jobbnak láttam eloldalogni a színfalak mögé.

Hegedűs a mosdóban

Nagy-Csomor István hegedül a mosdóban

A városi művelődési központ hatalmas színpada most leginkább egy szürreális zenecsarnokra emlékeztetett. Balra hatalmas zongora, előtte szék, mikrofon, majd újabb mikrofonok rengetege, hangfalak, egy gitár, amott, hátul egy dobfelszerelés, jobbra egy zenekar teljes cucca. Kábelek, zsinórok, drótok mindenütt. Hangosítók és zenészek közlekedtek ezen az elvarázsolt „repülőtéren”. Egymás szavát sem értették. Itt egy lány gitározott, ott egy fiú dobolt. Az öltöző csendjét választottam, amíg minden hangfalba kábelt dugnak, és valamennyi mikrofon gazdára talál.
Az öltözőbe lépve azt láttam, hogy egy fiú hegedült a mosdóban. Később derült ki, hogy Nagy-Csomor István, a bényi Retyazenka együttes vendéghegedűse gyakorolt.
Kimentem a színpad szélére, a fekete oldallábak biztonságába, onnan néztem az ifjú zenészek színes kavalkádját. Majd visszatoppantam az öltözőbe. Nagy-Csomor István már eltűnt a mosdóból hegedűstől. Most egy lány, ahogy utóbb megtudtam, Markó Anna Erzsébet, a bényi Retyazenka együttes tagja muzsikált nyitott ablaknál, az öltözőbe áradó friss levegőben. Megint a színpadra lestem, végre megkezdődtek a beállások. Egyenként próbálták ki hangszereikkel a zenészeket a hangosítók. Egy kissé feszültek voltak. Két óra múlva pakolniuk kell, mert az Ivan & The Parazol komáromi koncertjét mennek hangosítani a Tiszti Pavilonba. (Talán nem ide tartozik, de a budapesti Ivan & The Parazol világszínvonalú akusztikus koncertet adott aznap este Komáromban, és a hangosítás ott is első osztályú volt). Utoljára mentem az öltözőbe. Elegáns fiatalok igazgatják magukat a tükörben. Ide tehetem a kabátomat? Kérdeztem halkan. Prosím? Kérdezett vissza a fehér blúzos lány. Inkább kivittem magammal. És néztem, ahogy a harmadikként fellépő zenekarban fuvolázott az a lány.

Tündér ukulelével

Molnár Ibolya. Tündér ukulelével

És megkezdődött a Nyitra megyei zenederbi! A fellépők izgultak, a zsűri jegyzetelt. A tét: Rimaszombat, az országos döntő volt. Az első fellépő, Molnár Ibolya Farnadról érkezett. Az ottani alapiskola hatodikosa. Urr Ida Mint a lepke című versét énekelte előbb, majd Dsida Jenőtől az Én hívlak élni című megzenésített költeményt. „Anyukám ajánlotta a verseket, de a végső döntés az enyém volt. Az ukulele, amivel kísértem magam egy hangszer, hawai gitárnak is nevezik. Otthon tanultam meg rajta játszani. Azért tetszik, mert nagyon különleges” – rebegte fellépése után a tündéri tanuló.

A tökös dobos a lányok és a mentor

The Töpörtyűk

„Hello! Mi vagyunk a The Töpörtyűk a gútai Magyar tannyelvű Magán Szakközépiskolából” – toppant elém Vörös Áron dobos, majd így folytatta – „Másodikosok vagyunk, de van közöttünk egy elsős gitáros lány. Bernadett, Dóri, Lilla, Jázmin és jómagam alkotjuk ezt a két éve működő iskolazenekart. Különböző rendezvényeken lépünk fel, és nagyon szeretünk együtt zenélni. Ezúttal József Attila Mama című versét zenésítettünk meg, és előadtunk egy átvett számot, a Kávészünet együttes Csonka vers című dalát” – sorolta egy szuszra a dobos. Ahogy beszélgetünk Sipos Dávid, a Harmónia-díjas tenor szaxofonos mobiltelefonjával felvette az interjút. A gútai Sipos Dávid, a The Töpörtyűk mentora 1976-ban született. Zenei tanulmányait Budapesten, Muck Ferencnél és Ávéd Jánosnál végezte. Szerepelt Pély Barna, Romhányi Áron és Nagy Laci ”Gitano funky” műsorában, továbbá tagja volt Gönczi Gábor zenekarának is. A Tsunami Fusion Band nevű együttessel 2011-ben megnyerték a budapesti A 38-as hajó zenei versenyének jazz kategóriáját. Dávid rendszeresen szerepel a gútai Alma Art Polgári Társulás emlékműsoraiban és a Gútai Lírán is. A Kor-Zár együttesben a „Búcsú a holnapért” című albumon szerepelt először, és azóta a zenekar állandó tagja lett, valamint szintén tagja Vadkerti Imre és Korpás Éva zenekarainak, ezenkívül több más produkciónak. Az újjáalakult Klinika zenekar oldalán is felbukkant.

Hitre hangolva

A hitre hangolt ipolysági Piano

A Piano együttes is két éve alakult Ipolyságon, a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolában. Turczi Ákos zongorista, gitáros mutatta be a harmadikként fellépő csapatot. „Tauber Krisztián gitározik, Villant Enikő énekel, Pállfy Fanni fuvolázik, Csáky Máté hegedül. Mélyen átéljük Sajó Sándor Élj a szabadban című megzenésített költeményét és a Van nekem egy könyvem című verséből készült dalunkat is, hiszen egyházi iskola vagyunk” – mondta Ákos, a fülemben még ott csengett a dal: „Van nekem egy könyvem. Régi kopott jószág. Csupa zengő álom. Csupa szép valóság.”

Drakula gyermekei  

Vészmadarak a kulisszák mögül

A Vészmadarak, a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont verséneklő együttese, a vészmadarakról énekelt. „Drag Drakula, a havasalföldi fejedelem világát idéztem meg a versemben; az irodalom érdekes, sötét személyiséget csinált belőle” – nyilatkozta Végh Júlia énekesnő, aki maga írta a verset, amit megzenésítettek. „Szoktam írni verseket” – fejtegette – „Huszonvalahány van már a fiókban” – tette hozzá. Murányi Attila, az iskola leghíresebb gitárosa, színjátszója elmondta, pár hónapja kezdték a próbákat a megzenésített versek kategóriájára. „Eredetileg nem is jöttem volna, csak Bodzsár Katalin tanárnő megkért, hogy Juli mellé kellene egy gitáros, mert nem győzné egyszerre a gitárt és az éneket. Tőlem egy kicsit távol állnak a vámpírok meg Drakula, nem is így értelmeztem ezt a verset. Inkább érzelmeket váltott ki belőlem. Nem a tudatomra hatott, inkább a lelkemre” – tudatta a diák. Kantár Máté az interjú előtti percekben tudta meg, hogy továbbjutott a negyedik vers kategóriában is, az 1990-ben, 36 éves korában elhunyt Sziveri János délvidéki költő Társastervezés című versével, melyben a világról, a párkapcsolatokról ír; arról, hogyan állunk az emberekhez és egy kicsit arról is, hogyan viselkedünk egymással. „Cajonon működtem közre a dalban, és énekeltem is. Imádom Juli keleties dallamát, versét és az érdekes, „varjús” hangját. Nagyon vártam, hogy végre fellépjünk. Jó dal, érdekes a hangzása. Egy kicsit olyan, mint a népdal. A népzene világa közel áll hozzám, mert nyolc éve citerázom” – sorolta a végzős diák, aki remek színjátszó is.

Zenekar a pincéből

Szürreális zenecsarnok – beáll a Retyazenka

„Másfél éve dobolok Csintalan Györgynél a Komáromi Művészeti Alapiskolában – fogadott Jankulár Tamás, a komáromi GIMISz Diákszínpad színjátszója, a bényi Retyazenka zenekar dobosa, miközben már szedte szét a dobszerkóját. – Jó tanár. A testvérével, Márkkal alkotják a Bitango zenekart. Mát tavaly akartunk jönni a Retyazenkával, de nem készültünk el időben. Úgy döntöttünk, hogy egy évvel elhalasztjuk, és az idén már több próbát beiktattunk, így sikerült valamit összehoznunk. Nincs sok tapasztalatunk a hangosítással, a próbák során hozzászoktunk a fülhallgatókhoz. Nem tudtuk pusztán akusztikusan megoldani a dalokat, mert nem hallottuk egymást. A dob elnyomta a többi hangszert. Nem bíztuk a véletlenre, úgy döntöttünk, hozzuk a saját dolgainkat ide is. Utólag, nem tudom, jó ötlet volt-e. A zsűri félrehívott bennünket, és azt mondták, próbáljuk meg akusztikusan megoldani a számokat, mert jobb az úgy. Két József Attila-verset adtunk elő, a Mámor és a Talán eltűnök hirtelen című költeményeket. Nincs állandó próbatermünk. Próbáltunk már Szentpéteren, Bényben, utoljára Komáromban, a Selye János Gimnázium pincéjében. Talán ez a legjobb, mert itt vagyunk a legtöbbet, ugyanis valamennyien komáromi gimnazisták vagyunk”– mesélte Jankulár Tamás.

Markó Anna Erzsébet – Levegő, buli, szaxi

Molnár Mátyás zongorista pedig arról beszélt, hogy az ének dallamát a két énekesnő találta ki, arra írta ő dalok maradék részét az összes többi hangszerre. „Jelenleg ez a két számunk van. Ugyan írtam egy harmadikat is, ami nem sikerült, így azt nem is dolgoztuk ki rendesen” – vallotta be.
Markó Anna Erzsébet szaxofonos, Pluhár Katica és Bukovszki Orsolya énekesnők, Jankulár Tamás dobos, Molnár Mátyás zongorista, Balla Dávid basszusgitáros és Nagy-Csomor István hegedűs még nem tudják, folytatják-e. Molnár Mátyás szerint van bennük erre vágy, de majd meglátják, hogy sikerül. Ja, és Retyazenka nevet egy próbán találták ki. Valaki egyszerűen bemondta. A többiek pedig rábólintottak.

Apám mellett – lányom mellett  

Göbő Anna és Göbő Sándor a nézőtéren

Göbő Sándor és Göbő Anna. Apa és lánya Léváról. Az apa gitározik, zongorázik. A lány énekel. József Attila Azt mondják, Arany János Ha álom az élet. Ezek a megzenésített verseik.
Sziasztok! Sokszor találkozunk énekversenyeken. Lám, itt is. Ennyire komolyan veszed az éneklést? „Igen, igen” – bólogatott Göbő Anna. „Hét éve kezdtem, ezzel szeretnék foglalkozni egész életemben. A hét évbe már négy komoly verseny is belefért. A Ha álom az élet című verset jómagam zenésítettem meg” – így a lány. „József Attila versét pedig én” – így az apa. „Azt a hangszert választottam kísérőül, ami jobban illett a vershez” – tette hozzá.

Szürkebarátok közt

Színpadon a komáromi Szürkebarátok

Ebben a pillanatban jöttetek le a színpadról. Hogy érzitek magatokat? „Fú, nagyon jól! Úgy érezzük, nem sikerült rosszul” – fújta ki magát Bruszi Tamara énekesnő, a komáromi Selye János Gimnázium harmadik osztályos diákja. (nevetés mindenhonnan). „A Szürkebarátok név a bor iránti szeretetből és tiszteletből jött. Én is nagyon jól, érzem magam” – árulta el Csóka Dávid énekes. (újabb nevetések). „Szerintem jól sikerült a fellépésünk. Lakatos Róbert segített nekünk, ő hozta a dalokat. Tompa Mihálytól a Tavasz-dalt, és Arany János Hasadnak rendületlenül című művét, ami amolyan paródia-kritika a Hazádnak rendületlenül-re. Jobban szeretjük a Tompa Mihály-dalt, mert abban egy helyen széki népdalt is bedobunk. Pörgősebb, bulisabb, mint a másik. Magunk közt csak örömdalnak hívjuk – sorolta. (élénk beszélgetés zajai). Hagytam is ünnepelni a Mezőszállási Márk gitáros, Bagócsi Lilla brácsás, Lakatos Áron hegedűs, Jókai Máté nagybőgős, Bruszi Tamara és Csóka Dávid énekesek alkotta komáromi gimnazista együttest.

Utóhang

Értékel a zsűri: Mindenki győzött!

Annál is inkább, mert érkeztek Danczi Mónika és Zsákovics László, a szakmai zsűri tagjai. „Harminc-negyven éve mi volt ez a műfaj? Jóformán semmi, most pedig, tessék, itt van „ – jegyezte meg a zeneszerző. „Szeressétek továbbra is így a magyar irodalmat!” – kérte a verséneklő. És bejelentették, valamennyi együttes és előadó nyert. Mind a hét formáció bekerült az országos döntőbe. A hónap végén mehetnek Rimaszombatba. Azután úgy végződött minden, ahogyan elkezdődött. Óriási nyüzsgés közepette összetekerték a kábeleket, eltették a mikrofonokat, levitték a színpadról a hangszereket. Véget vetettek a zenének. Hazamentek a legények. Leányok. És természetesen, a Laura is.

Szerző: Bárány János
Fotó: a szerző