BÁRÁNYFELHÖK | baranyfelhok.sk

Gyermekkorában robotmániás volt. Tizenévesen már a gördeszkázás érdekelte. Aztán a helyek, a terek, az emberek. Felnőttként a társadalom helyzete. Újságíró lett. Dokumentumfilmeket rendezett. Egyedi fotóival is letette a kézjegyét. Vajon milyen Fóti Dávid, a huszonegyedik századi képmutogató, a fényképezőgépe mögött? Hányadik gördeszkád ez, amit magaddal hoztál? Ötven körül. Elég öreg deszka, az alapja is van kétéves. Nem sokat használom, ezért bírja. A kerék is jó pár éves. Amikor aktívabban űztem, elég gyakran cseréltem a gördeszkalapot. A kereket, a függőt évente. Emlékszel a legelső deszkádra? Nincs már meg, de emlékszem, Érsekújvárban vettem. A nagyobb felét én fizettem, a kisebb részt megtámogatta anyám. Jó hét hónapig bírta az első gördeszkám, aztán a lapja eltörött, a többi részét továbbra is használtam. Tudtad, hogyan kell használni? Volt akkoriban ehhez minta? A Tony Hawk’s Pro Skater gördeszkás számítógépes játék ihletett, hogy gördeszkázzak. Tizenhárom, tizennégy éves korom

Napraforgótáblával várt a falu. Mintha tudta volna, élek-halok a napraforgóért. Talán Vincent van Gogh festményeit is miattuk szeretem. Hálás voltam, hogy senki sem várt az állomáson. Az épület mögött kedvemre gyönyörködhettem a hatalmas sárga szirmokban. Egy apró csoda a nyárban Süll Vilmos autója riasztott fel szombat délutáni napraforgós ábrándozásomból. A néhai balettművészt küldték elém, vigyen a tájház udvarába. „Szűzen állunk a helyzet nászágya előtt” Vili kedves és előzékeny, könnyen összetegeződünk. Amíg a helyszínre tartunk, visszapörgetem az időt. Arra a napra, amikor László Krisztián dekoratőr megüzente, hogy barátaival felolvassák saját verseiket a nyár egyik estéjén, Alistálban, ahol élnek. Kellek én is az emberek közé, hogy hallgassam meg lelkük hangjait, egyek a szívük gyümölcseiből, és igyam gondolataik nektárját. László Krisztián a néhai Ifi magazin egyik leglelkesebb szerzője volt. Motoros rovatot vezetett. Csapágy és líra? Na, ez izgalmas lesz! Idáig jutottam gondol