Egy apró csoda a nyárban

Napraforgótáblával várt a falu. Mintha tudta volna, élek-halok a napraforgóért. Talán Vincent van Gogh festményeit is miattuk szeretem. Hálás voltam, hogy senki sem várt az állomáson. Az épület mögött kedvemre gyönyörködhettem a hatalmas sárga szirmokban.

Egy apró csoda a nyárban
Egy apró csoda a nyárban

Süll Vilmos autója riasztott fel szombat délutáni napraforgós ábrándozásomból. A néhai balettművészt küldték elém, vigyen a tájház udvarába.

„Szűzen állunk a helyzet nászágya előtt”

Vili kedves és előzékeny, könnyen összetegeződünk. Amíg a helyszínre tartunk, visszapörgetem az időt. Arra a napra, amikor László Krisztián dekoratőr megüzente, hogy barátaival felolvassák saját verseiket a nyár egyik estéjén, Alistálban, ahol élnek. Kellek én is az emberek közé, hogy hallgassam meg lelkük hangjait, egyek a szívük gyümölcseiből, és igyam gondolataik nektárját. László Krisztián a néhai Ifi magazin egyik leglelkesebb szerzője volt. Motoros rovatot vezetett. Csapágy és líra? Na, ez izgalmas lesz! Idáig jutottam gondolataimban, amikor Vili egy takaros kerítés mellé parkolt. Isten hozott. Ez állt egy lepedőn a kerítésre erősítve. Jó helyen vagyok.

Egy apró csoda a nyárban


László Krisztián: Kétezer valamennyi
A feszült napok kérdései / az utcák csöndjébe csomagolódtak. / Válaszok helyett a türelem
szögbombái robbannak húsunkba. / Némák vagyunk. / Szűzen állunk a helyzet nászágya előtt / köntösünk fűzőjét szorongatva, / mert ez idegen / frigy ártatlanságunk tévútra bódította. / Hova? / Merre? / Pedig annyi a válasz, mint tavasszal fakadó rügy, pont, amennyi hazugság a
szennyekben, amennyi szemét a tengerben. / De békések vagyunk. / Pont, mint kiszögezett tenyere a lélegzetet adó fára, vagy mint / tüske-szúrta sebből csorduló vér / homlokára. / Csak várunk. / Mikor jön el másodjára.

Egy apró csoda a nyárban

Levendulaszörp és szederfák

Izgatott emberek járkálnak a térben. A teret egyfelől a tájház hátsó fala alkotja, előtte a bárnak berendezett színpaddal, az előtt számos sötétzöld kerti szék. Kétoldalt a szomszéd házak kerítései. Az egyik kerítés mögött egy állandóan ugató kutya. A másik felén vidám társaság örömének neszei. Szemben a tájház hátsó falával, a nézőtér mögött óriási kert. A szomszéd zöldje. És a két szederfa. Mondja is Szűcs Éva, az eseményt szervező helyi Ecori Polgári Társulás elnöke, olvasta egy régi könyvben, hogy a falu minden portáján volt régebben szederfa. Ültettek hát ők is. Egyet a tájház udvarának elejébe, egyet a hátsó kerítés mellé.
Bogarak zajonganak édesen. Apró színes égősort mozgat a fuvallat. A kinti vécébódé előtt fehét törülköző pihen egy széken. Egy asztalon levendulaszörp mosolyog a nyári alkonyatban. László Krisztián és Süll Vilmos a térben ügyködnek. Egy boldog asszony, aki biciklivel érkezett hoz egy szőttest valahonnan, azzal takarják le a rengeteg kábelt. Előkerül egy fehér abrosz is az asztalra. Ezzel teljes a színpadi díszlet. Balra egy paraván szélén ZÁRVA felirat díszeleg. Besuhan a másik fontos szereplő Süll Mária zenetanár. Egy angyal a fűben.

Egy apró csoda a nyárban


Süll Mária: Pandora
Valami van./ Bűvös. / Bizsergő./ Leírhatatlan./ Ha leírnám, / Elvesznék. / Megnyitnám / A szelencét...

Az eseményt a helyi Ecori PT szervezte. Internetes névjegyük szerint a Csallóközi környezetvédelmi Polgári Társulás nemcsak a természet védelmét tűzte ki célul, hanem egész Isten adta környezetünkét is. „Tíz éve működünk a faluban és a Csallóközben“ – mondta Szűcs Éva, az Eciori PT elnöke, majd így folytatta – „ Tízéves projektünk a faluban található zsidótemető rendbetétele a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközséggel karöltve. Tavaly a holokauszt hetvenötödik  évfordulója alkalmából emléktáblákat avattunk a temetőben. A háború előtt jelentős zsidó közösség élt Alistálban. Minden évben megszervezzük az augusztus huszadikai ünnepséget: a faluban állítottunk egy kopjafát, annál tartjuk a  megemlékezést, és itt, a tájház udvarán van azután a vásár és a kultúrműsor. Az idén márciusról júliusra kellett halasztanunk. Kornfeld Tibor Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely című könyvének bemutatóját. A Találkozások című versfelolvasó est kapcsán László Krisztián és a felesége, Évike kerestek meg, aki Ecori-tag is. Örülünk, hogy a rendezvény szervezői lehettünk. Süll Máriát és Süll Vilmost is jól ismerjük, értékes művészemberek. Az Ecorinak az is fontos, hogy nem kell messzire mennünk sem gyönyörű tájért, sem okos és ügyes emberekért, amikor itt vannak a sajátjaink.“

László Krisztián
László Krisztián

Előételnek ART-falatok

És betoppant a gitáros, énekes. Jakubecz László színész, a Pátria Rádió szerkesztő-műsorvezetője is. Felsőszeliből érkezett, a szülői házból, feleségével és édesapjával. Amíg hangolta hangszerét, szerét ejtettük egy kis diskurzusnak. Mesélt, persze, magától is. „Krisztián és én körülbelül húsz évvel ezelőtt gyütt szerepeltünk egy versantológiában. Art-falatok volt a címe, rajzok és grafikák is voltak benne. Juhász Katalin vezette akkor az Ifiben az irodalmi rovatot. Krisztián nemrég létrehozta az Art-poretica című zárt facebook-csooportot, és meghívott engem is. Én pedig örültem, hogy milyen jó, mert szüntelenül írogatok verseket, ha közben inkább a saját dalok, dalszövegek felé fordultam is.“

Eddig jutottunk, amikor rövid megbeszélés következett a többiekkel. Azt találták ki, hogy Laci legyen a bárba betévedt muzsikus, akit majd kitessékel Mária, amint a zongora mögé ül. Hiszen ő a bár zenésze.

Egy apró csoda a nyárban


Miután megérkezett a közönség, és a pincér (Süll Vilmos) a ZÁRVA táblát NYITVA táblára cserélte, a bárba ült és sört ivott a vándorzenész (Jakubecz László), és elénekelt öt dalt. „Mindenki látszani fog még“. Szólt a dal. És igaza lett.

Egy apró csoda a nyárban


Süll Mária: Kör
Illat lebben, dalban élet. / Szárnyán szellő színe dobban./ Léte búja, sebe, árnya / úgy illan harca csendjén. / Illat szárnyán léte úgy /lebben, szellő búja illan. / Dalban színe, sebe, harca. / Élet dobban árnya csendjén.

Egy újabb nap a paradicsomban

Négyen játszották a színdarabot. A verseiket olvasták, de olyan volt, mit egy dráma. A férfi (László Krisztián) a bárban iszogatva elmondta nemes gondolatait a bérénekesnőnek (Süll Mária). Aki válaszolt neki, majd énekelt. Hangján az angyalok énekeltek.

Egy apró csoda a nyárban


László Krisztián: Te
Te... / Védelek, mint egyetlen méhemet a kaptárban. / Éhezem, akár egy vallatott katona a
fogságban. / De míg íriszem határán vonaglasz- pusztán önmagad, / míg sorsom keringője pergeti síkodat. / ...“ne félj" / itt vagyok! / , ha nem is bolond mezét öltve, / ha nem is király gúnyát véve, de vagyok. / Én, / itt, / mind-e közbe / szeretetedbe égve, / mint , / míg világ a világ, / szerető-önzetlen / mezejébe.

Süll Mária: Cím nélkül
Írok. Csupasz szavakból
Gondolat-falat.
Árnyéka kifordított ingemen
Lélek-lenyomat.

László Krisztián: Téli szürkület
Fának dőlve havat eszem, / s a korai szürkület a fejemre ülve énekel. / Zajong a világ
a zsebemben, / de kívül a csönd, / mi madarát ereszti. / Lábamon fél pár cipőm / fullad bele a hóba, / de az csak hull,hull, / s tömi a tájat duzzadóra.

Egy apró csoda a nyárban


Majd megjelent egy asszony (Lászlóné Tóth Éva) és elvitte magával a férfit.

Tóth Éva: Karácsonyfa hangulat
Üveggolyó fejem, szaloncukor testem, / csillagszóró karom, kapaszkodó barom, / cérnaszálon lebegve, kiraktak az éterbe, két / hétig csak rettegve, várom halálomat.

A pincér pedig a bárénekesnővel távozott egy újabb nap felé a paradicsomban.

Ennyi volt csupán. Egy apró csoda a nyárban. Annyian élték át, ahányan eljöttek. Volt barát is, idegen arc is szép számmal. Egy hölgy Kapolcsot, a Művészetek Völgyét emlegette. Ott érezte ilyen jól magát egy udvarban.

Egy apró csoda a nyárban

Lebegő égők a sötétben

Amikor sötét borult a tájház udvarára, gyertyát gyújtottak. Lebegtek a szélben a világító égők. Gyertya égett László Krisztiánék hatalmas házának udvarán, a kerti asztalon is. Nagy társaság ünnepelte a sikert. Süllék pokrócot kértek. Mária Vilmoshoz bújt. Szép házaspár, három fiuk van. László Krisztián és Éva kislánya már mélyen aludt. A baráti pár, akik szemben ültek, egyre csak kérdezett.
A gyertycsonk másnap reggel is ott volt a kerti asztalon. Valahonnan előkerült Lőrinc, a kandúr is. Hatalmasat nyújtózott. A házigazda azt mondta, faldekororálással foglalkozó LarokDecor nevű cégével olyan kellemes nyugodt életet biztosított magának és családjának, hogy áhódolhatotttadhattaja magát ékes hobbijának. A költészetnek. Amibe sok évig bele sem kóstolt  Három éve ugyanott ült, az udvar közepén, felnézett a csillagokra, és megint verseket kezdett írni. Ott vannak az Art-poetica oldalon, a neten.

Egy apró csoda a nyárban


Napraforgókkal búcsúzott a falu. Rohantak a vonat mellett. Néztem a bárányfelhőket, és hirtelen hiányozni kezdett az előző este. Mert az volt az apró csoda a nyárban, hogy ők öten közösséget teremtettek a tájház mögött a fűben. A verseik erejével.

Bárány János
A szerző fotói