Bejegyzések

Boldogító tudatlanság

Kép
Na, most sokan arra gondoltok, hogy miért lenne az boldog, aki tudatlan, hiszen nem tud semmit, nem tud boldogulni, ergo boldogtalan és keresi az utat, a megoldást, hajszol valamit.
Ebben a bejegyzésben egy másfajta boldogító tudatlanságról írok majd. Arról, ami a „boldog” és „felhőtlen” kapcsolatokat „életben” tartja. Lehet sok az idézőjel, de majd megérted kedves olvasó, hogy miért is van ez így.



Nagy általánosság és nagy igazság, hogy mindenki csal mindenkit. Azért ezt nem kell szó szerint venni, mert vannak még olyan emberek, akiknek tiszta a lelkük, és van tartásuk. Csak hát kevés. Az a generáció kihaló félben van, és az ember azt hinné, hogy ott még van remény. Elárulom. Nagy francokat. Minden generációt megfertőz ez a fene nagy szabadság. Csak hát az anyagi jólét, meg az ismerősök, meg a millió lényegtelen dolog miatt (ami persze ebben a nyomorult kommersz kárhozatra ítélt világban igen is sokat számít) az emberek hajlamosak szemet hunyni egymás botlásai felett. Sajnos. Ez aztá…

Érték?!

Kép
Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor a válaszadók általában két csoportra oszlanak. Az egyik csoport képviselői a pénzt, hatalmat és egyéb materiális dolgokat kezdik sorolni. A másik csoportba azok a válaszadók tartoznak, akik válaszként a család, szeretet, egészség és élet szavakat sorolják fel. Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi az a legértékesebb, amit egymásnak adhatunk, akkor csak nagyon kevesen tudják a választ. Csak egy olyan dolog van, amitől nincs értékesebb, ami semmivel sem pótolható. Nem létezik olyan kincs, olyan vagyon, olyan hatalom, ami többet érne az időnél, amit egymásra szánunk. Ugyan végtelennek tűnik, de csak azért, mert nem tudjuk mennyit kaptunk belőle. Ki többet, ki kevesebbet. Viszont minden egyes perc, sőt minden egyes pillanat, amit az időnkből a másiknak adunk, felbecsülhetetlen érték.


Gazdálkodjunk vele úgy, mintha tudnánk, mennyi van belőle. Szánjuk azokra, akiket szeretünk, akik fontosak, akik igazán megérdemlik ezt a drága kincset…

Délután

Kép
Szomorú nap. Így írható le Artyom mai napja. Hogyis ne lenne szomorú, amikor épp most veszítette el kedvesét, Alyonát. Csak áll, eme komor koporsó felett, ebben a rettenetes ruhában, ebben a gyötrelmes időben. Az ujjaival Alyona vörös fürtöcskéit taszigatja arrébb, de azok mindig visszaugranak Alyona lehunyt szemébe. Addig bajlódik, mígnem elég könnye folyik rá Alyona hajára, mellyel odatapasztja a fürtöcskét, ahová való.
Artyom előtt percenként egyszer lepereg életük története. A kacsázások a tó mellett, a fára mászás, a kis faház, amelyet gyerekkorukban ketten építettek a nagy öreg tölgyfán, vagy az együtt eltöltött néma éjszakák kint a réten, a csillagokat bámulva.


Megérkeznek közben az első résztvevők is. Mint mindig, Pomlyusha néni jön be elsőként. Kiabál, mérgelődik az odakinti eső miatt. „Jaj, te szegény fiú, hadd zabáljam le az arcod!” – szorítja magához Pomlyusha néni Artyomot, a maga 225,3 kilójával. „Nyisd ki a szád!” – parancsol rá Pomlyusha néni Artyomra, de ő csak értetl…

Egy kilences margójára

Kép
Kilenc. Ennyi hónap telt el azóta, hogy utoljára írtam. Nem volt mit? Nem volt ihlet? Hülyeség és kifogás.
Mindig van mondanivalója az embernek. Többnyire. Amikor nincs, akkor baj van. Befordulás, besértődés, bánat, depresszió, ilyesmi. Nekem is volt, de mindig volt valaki, akinek el tudtam mondani. Aki nem élt vissza azzal, amit hall. Akiben megbízom annyira, hogy meg tudjam vele beszélni a dolgaimat. Érdekes, hogy nem egy réges-régi barát, (habár ilyen is van, és köszönöm neki is, hogy van nekem), hanem egy mondhatni új barátság. Egy közel tíz éves ismeretség nőtte ki magát ilyen szintre. De most nem erről akarok írni.


Lapozzunk vissza. Előző évem egy nagyon érdekes év volt, sok mindent adott, sok mindenre megtanított. De ami a legfontosabb, megismertem önmagam. Tudom, mi tesz boldoggá, mik azok a dolgok, amikre szükségem volt, csak eddig kimaradtak az életemből. De a legfontosabb az volt, hogy megtanultam, miként legyek boldog akár egyedül is.
Sok emberrel hozott össze a sors, vagy…

Nyereményjátékkal kezdődik a bérletvásár a színházban

Kép
Sokszínű népszínházi arculatú évadot kínál közönségének a Komáromi Jókai Színház. Klasszikus vígjáték és kortárs dráma ugyanúgy színre kerül majd, mint világhírű gyermekdarab és friss zenés komédia. Nyereményjáték várja a nézőket, akik augusztus 20-ától, keddtől válthatnak bérletet a 67. évad új előadásaira. A színház a véradókat külön támogatja.


A facebookon már megtekinthető a bérlethirdetést népszerűsítő új rövidfilm, amelynek főszereplőjét, a dunaszerdahelyi Bittera Sophie Imant az augusztus 5. és 9. között megrendezett harmadik kassai filmtáborban fedezte fel a filmet készítő Xlpixel media cég. A rövidfilm már látható a komáromi Tatra moziban.


A színház bérletvására augusztus 20. és október 11. között zajlik. A jegypénztár hétköznap 9 és 12 óra valamint 13 és 15 óra között tart nyitva. A régi bérletesek helyét is október 11-ig tartják.

Nyereményjáték várja a bérletet váltókat! A kéthetente tartandó sorsoláson értékes könyvutalványt nyerhetnek a már bérletet váltók. A bérlethirdet…

Jó figurák a füleki MeseFigurák!

Kép
Ha elképzelni sem tudják, hogyan lett a káposztából kerek erdő, a paradicsomból pedig a nagymamához igyekvő Piroska, még nem látták a füleki MeseFigurák életre kelt terményeit és tárgyait. Bódi Andrea és Gyetvai Viktória két országos hírű amatőr színházi társulatban, a füleki Zsákszínházban és a losonci Kármán József Színházban szerették meg a világot jelentő deszkákat. Közösen is játszottak már, amikor „nem féltek a farkastól” a Zsákszínház előadásában, saját színjátszó csoportot is alapítottak, a füleki Édes Kettest, és Eva Emler Vagina Monológjaival taroltak, amerre csak felléptek. Most mesékhez keresnek tárgyakat és a tárgyakhoz kutatnak meséket. Ezeket olvasztják egybe hatalmas kreativitással, és lubickolnak nem mindennapi bábszínházuk valamennyi figurájában. 

Hogyan lehet a mesékhez újabb és újabb tárgyakat kitalálni? Gyetvai Viktória: Vannak ismétlődő tárgyak, amelyek több mesében „játszanak”. Az egyik legújabb mesénket például, amelyben két kis kecskegida találkozik a pallón,…

Hamlet a mellényzsebben

Kép
Jól megy az ekhószekér, állapítottuk meg nemrég Őrsújfalun. Cigánytündér varázsolt, paradicsom kérdezgette a sajtreszelőt, hogy miért akkorák a szemei, székely kamasz öltözött rátóti öreg nénének. Színjátszók színes sziesztája sziporkázott szerteszét! Soha ilyen sok fellépő nem volt még részt a falu nemzetközi színjátszó találkozóján, mint az idei, 8. Ekhósszekér Fesztivál két napján. Ott ültünk a nézőtéren.

Ketten kavartak pozitív energiákat a felújításra váró kultúrház apró színpadán a fesztivál megnyitója után. A komáromi Jančík Dóra kilencedikes alapiskolás Európa-bajnok show-táncos, majd Jókai Ági, akit Szőcs Henrik friss budapesti zeneakadémiai diplomás zongorista kísért. Népdalokat, sanzonokat és Dobri Dániel zeneszerző szerzeményeit énekelte a színművésznő, mély átéléssel.


Késő este a vendéglátó őrsújfalui ÉS?! Színház tagjai olvasták fel Szabó Csilla rendezésében és közreműködésével Urs Vidmer, egy időben nagyon felkapott, Top Dogs című drámáját, amely leváltott csúcsvezetők …