„Könyvillatot akartam” – Rodnas Principe megírta első regényét

Princz Sándor Rodnas Principe (ál)néven írta első regényét. A néhai Heti Ifi egykori zenei szakértője több mint húsz éve cipelte egy losonci fogadóirodában megélt történetét. Persze, az írás, varázslat. A regényben Princz Sándor Gábor lett, és Losonc sem Losonc, hanem Minedra. Izgalmas történet Az idős hölgy – Evita ajándéka. Vízpartra, napozás után éppen ideális. A szerzőt egy kánikulai nyári napon faggattuk magyarországi otthonában.

Princz Sándor

Ha a formáját nézzük, ügyes kis könyv ez: belefér egy hátizsákba. Bárhol olvasható.

Erre nagyon ügyeltem, előre elterveztem, milyen méretű legyen a könyv: jól fogható legyen, és mindenhová beférjen. Azt mondtam Kemény Andrásnak, a Papírusz Book Kiadó vezetőjének, hogy ez a regény legnagyobb részt hatvan évesnél idősebbeket szólít majd meg, legyenek nagyok a betűk és a sorközök. Még a lapokra is vigyáztam, könyvillatot akartam. És nem hosszú. Kétszázhatvannyolc oldal.

Úgy tudom, több mint húsz éve cipeled ezt a történetet. Miért tavaly jutott az eszedbe, hogy megírod?

Most jött el az ideje. Nem számítottam arra, hogy valaha is megírom. Tavaly egy nap sokat dolgoztam a kertben, délután leültem az egyik padra pihenni a diófa alá. Dőlt rólam a víz, merengtem. Egyszer csak azt láttam, hogy egy árnyék suhant el az egyik fától a másik fáig. Azt gondoltam, hallucinálok a fáradtságtól. Az árnyék megállt, mintha nézett volna. Persze, lehet, hogy Lisa néni szelleme volt. Várt egy kicsit, mintha azt mondaná:; „Ez az ember felfogta, miért jelentem meg”, és eltűnt. Ez a jelenés az összes emlékemet visszahozta, már megint a kilencvenes évek végén ültem a fogadóirodában, amelynek a vezetője voltam, és bejött Lisa néni feltenni az egész argentin bajnokságot. Ismét hallottam a beszélgetéseinket, éreztem az illatát. A regényben szóról szóra leírtam ezeket a beszélgetéseket. Lehet, hogy némelyik unalmasnak tűnik majd az olvasónak, de mindenképpen úgy írtam le mindent, ahogy Lisa néni beszélt. A huszadik század elején született, olyan régi szavakat használt, mint szilencium. A csend helyett.

„Rodnas Principe regénye őszinte vallomás, mély szeretetet és elkötelezettséget sugároz hősei iránt. Lélekutazás térben és időben, ahol a főhős Lisa néni sorsán keresztül élhetjük át félmúltunk felkavaró pillanatait. (A kiadó)“

Nem a képzeleted játszott veled a kertben?

Előtte nem tudtam volna megírni ezt a regényt. Eszembe jutott, hogy volt egy Lisa néni, kellemes emlékeim voltak róla. Nem jöttek volna vissza az emlékek a jelenés előtt, mint utána. A feleségem a megmondhatója, hogy nyolc éve, amióta együtt vagyunk, egyszer sem emlegettem neki, hogy könyvet szeretnék írni. Amikor az árny eltűnt, bementem a házba, azonnal elkezdtem írni.  Sokáig gondolkodtam a címén. Utoljára az előszó született meg.

Az idős hölgy - Rodnas Principe

Lisa néni tehát fogadni ment abba a losonci fogadóirodába a múlt század kilencvenes éveinek végén.

Feltette az argentin bajnokságot. Volt húsz csapat, amelyek tíz-tíz mérkőzést játszottak. Heteken keresztül megjátszott valamennyi mérkőzést. Ez elképesztő dolog volt, erre még a legvérmesebb fogadók sem vállalkoztak, mert lehetetlen volt megfogni. Ki tudott valamit az argentin bajnokságról? Újdonság volt ez akkoriban, hogy a fogadóirodákban dél-amerikai bajnokságokat lehetett megtippelni. Lisa néni pedig rögtön szórta, hogy a Talleres hogyan fog játszani, meg hogy mi lesz a Huracannal. A Jujuy-t úgy ejtette, hogy Huhuj. Ilyen nevű csapatokat a losonci fogadók nem játszottak meg a Banfieldről sem volt semmi fogalmam. Lisa néni pedig fújta valamennyit. Azután egy nap virágcsokorral vártam, mert eldöntöttem, hogy szeretnék vele megismerkedni. Megvettem a hatalmas virágcsokrot, és éppen aznap nem jött be.

Meddig vártál rá?

Hetekig. Ennek is oka volt. Aki elolvassa a regényt, megtudhatja, hogy micsoda.
A regényben Gábor, a fogadóirodás főhős számára egyre misztikusabbá válik ez a találkozás.
Egy huszonéves férfit érdekel, hogy mit szeretne tőle egy nyolcvan és kilencven év közötti nő. Később kételkedik, hogy igazat mond-e, vagy sem. Gábor elhatározza, hogy sok mindennek utána jár. Elutazik Argentínába. Ott találkozik valakivel, aki segít neki a nyomozásban.

A regényben nem szerepel Losonc.

Elneveztem Minedrának. Minedra egy felvidéki kisváros. Író-olvasó találkozókon az első kérdések között szerepel, hogy ki szoktam-e menni Lisa nénihez a temetőbe Losoncon. Erre megkérdezem: ki mondta, hogy Losoncon van eltemetve? Ugyanis Lisa néni nem losonci volt.

Rodnas Principe

Gondolom, a koronavírus-járvány megállította a regény terjesztését.

Éppen fordítva, fellendítette! B. Tóth László meghívott a tévéműsorába, és szerénytelenül mondhatom, hatalmas volt a beszélgetés nézettsége, a regény is nagy lendületet kapott. A karantén alatt jobban fogyott, mint előtte. Rengetegen megrendelték interneten.

Hallottam, hogy neves személyiségek írtak ajánlást a regényhez.

Törőcsik Mari, Gálvölgyi Judit és Kóbor János nem a két szép szememért ajánlják, bármihez nem is adnák a nevüket. Törőcsik Mari azt mondta, ha rossz könyvet írtam volna, nem kapom meg az ajánlását. Ez a legnagyobb elismerés, amit a regénnyel kapcsolatban kaphattam. Gálvölgyi Judit két nap alatt elolvasta a regényt, azután felhívott, és azt mondta: „Sándor! Ez egy szenzációs sztori!” Kedves szavak a tavalyi év műfordítójától, ugye?

A kiadás könnyen ment?

Négy kiadó érdeklődött. A legnagyobbat én utasítottam vissza, a másik kettőnek is nemet mondtam végül. A Papírusz Book Kiadónak viszont igent mondtam. Kemény András eljött a házunkba, az első pillanattól kezdve úgy tárgyaltunk mintha családtag lenne. Szilasi Éva volt a kiváló szerkesztő. Odafigyelnek a könyvre. És ez mindennél többet ér.
 

Bárány János
Fotó: archívum