Bandi és a csodálatos teaház

Ott áll. Szemben a hatalmas szökőkúttal. Egész nap csobognak körben a vízsugarak, azután este nyolc óra után két perccel kikapcsolják a szökőkutat. Mély csönd telepszik olyankor az udvarra. Mélyet sóhajt a söröző pincére, az égre néz a pedikűrösnő, csettint egyet a kávézó tulajdonosnője. Falják a csöndet az egész napos csobogás után.

Teaház | Bárány János fotója

Szóval, valahol ott áll. Az ő szomszédságukban. Szembe néz velünk Hunyadi János szobra, akinek valaki piros, fehér, zöld szalagot tűzött a kardjára, Mária Terézia hátat fordít, II. András király megint szembe néz.
Kint asztalok állnak, székek. Amíg hétágra sütött a nap, napernyők terpeszkedtek az asztalok fölé. Az egyiken apró villanykörtefüzér. Ami sosem égett. Csak lógott szomorúan. Hátha egyszer fölragyoghat.
Igen, ez már a teaház ajtaja. Ha nem figyelsz, arrébb lépsz, és már a kávéház ajtaja előtt állsz. Emerre pedig a pedikűröshöz nyitsz be.
A teaház ajtaja ajtó egy másik világba. Csak azok tudják, akik lenyomják a kilincset.

Bandi a kis herceg | Taumy Photo

A kis herceg

Bent halkan szólt a szomorú zene. Mindig szomorú zene szólt.
Szeretek szomorú lenni. Mondta a fiatalember. Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének szakasztott mása állt a pult mögött. Mellette akvárium apró halakkal. A pult előtt megannyi üvegtárló, tele teákkal. És még valami.
Rengeteg festmény a falakon.

Festmények | Bárány János fotója

Mit kér? Riasztott fel első ámulatomból a kis herceg. Fürkészte a tekintetemet. Ránéztem. Erdei gyümölcs. Mézzel. Mondtam. Furcsán végigmért. Mintha azt kérdezte volna: teaházban gyümölcsös teát? Képzeletben vállat vont, a konyhába ment. Leültem. Az ablak alá egy bordó ülőgarnitúra egyik foteljébe.

Bandi a tükörben  | Bárány János fotója

Szóval szeretek szomorú lenni. Még egyszer elmondta, amikor leült velem szemben a bordó kanapéra. Balra, a fal mellett hatalmas tükör. Láttam benne, ahogy figyelt.
Akkor szeretek festeni is, amikor szomorú vagyok. Ezek itt a falakon, a festményeim.
Belekortyoltam a teába, mit is mondhattam volna hirtelen. Azután bevallottam, nem véletlenül jöttem a komáromi Európa udvar teaházába. Annyian mondták, hogy egy festőművész éldegél ott, hogy el kellett jönnöm a saját szememmel megnézni. Miško Ondrej. Mindenkinek csak a Bandi. És itt ült előttem a bordó kanapén.

Papírgalacsin és banánhéj

Azért kezdtem festeni, hogy valami maradjon utánam. Nagy kín, amíg megszületik egy alkotás. A többiek meg azt hiszik, hogy de jó a Bandinak. Üldögél a teaházban és festeget. Hát nagyon nem romantikus dolog ez! A festészet nagyon nehéz elfoglaltság. És a várakozás, amíg jön az ihlet, és elég szomorú leszek, amíg megint festhetek. Tegnap is álltam a kuka fölött a házunk előtt és a telefonommal egy összegyűrt papírgalacsint és egy banánhéjat fényképeztem a szemétvödör alján. A barátnőm mindjárt meg is kérdezte: már megint festeni készülsz? Nekem érték az a szépen összegyűrt galacsin, a szép, formás banánhéj, ami másnak szemét. És ha megfestem egy minőségi vászonra egy szép kerettel, akkor igenis érték.

Bandi alkotása | Bárány János fotója

Nem állítottam meg a monológban. Ittam a teát és élveztem, ahogy mesél.
Itt van ez a királynő a varjúval. Megfogadtam, hogy legközelebb kétfejű varjút festek, mert jött egy úr, aki rosszul látott, és azt kérdezte, két feje van-e annak a madárnak. Egy másik ember pedig arra a hölgyre kérdezett rá, ami ott lóg az illemhely fölött, hogy én festettem-e. Nem meséltem el neki, hogy megfestettem, a radiátoron szárítottam, átsétált a képen a macskánk, leesett a kép a radiátor mögé, onnan húztam elő. Most is csupa macskaszőr.
Figyeltem, mennyire élvezi ezeket a találkozásokat. Újabb korty a teámba.

A Kiálmodott

Ritkán adok címet a festményeimnek. Persze, a versenyekre kötelező. Igaz, kezdetben a versenyekre is úgy neveztem el az alkotásaimat, hogy egyes kép, kettes kép, hármas kép, négyes kép. Azután adtam olyan címet, hogy Baleset a szupermarketben vagy # Disznósajt.

#Disznósajt | Bárány János fotója

# Disznósajt? Kaptam fel a fejem.

Ma már lefotózzák az instagramos leánykák, amit esznek, lefényképezik és feltöltik a netre. Festettem egy disznósajtot, hagymával. Azután a körök szép geometriai formába rendeződtek. De festettem sült tojást és mandarint. Megvásárolták. Az emberek szeretnek hétköznapi dolgokat nézni a falaikon. Belsőépítészek vettek olyan képet tőlem, amelyen egy kihegyezett ceruza volt. A másikon meg valami béka vagy egér. Már nem is emlékszem pontosan.

Van festmény, amitől nem válna meg? 

Bandi gondolkodás nélkül levett a fejem fölül egy női portrét.
Az a címe, hogy Kiálmodott. Én csak Jessicának hívom, mert ismerek egy Jessica nevű lányt, akinek pontosan ilyen haja van. Szeretem, ha látszik, hogy egy festmény valóban festve van. Az ember beleadja a festménybe a saját DNS-ét. Ezen a festményen látszik a dinamizmus, amit belevittem a festésbe. Kilyukasztották hátul. Látod? Itt. Nagyon kevés kiállításról kerültek vissza épségben festményeim.

Bandi és a festmények | Bárány János fotója

Megszólalt a telefonja. Elillant a pillanat. Limonádémba kortyoltam, körülnéztem, amíg visszajött.

Miško Ondrej 30 éves teaházat bérlő, festőművész, grafikus Perbetéről indult. Pincér-szakácsnak Érsekújvárott tanult, majd ékszerész akart lenni. Néhány évig pincérkedett, azután Komáromba költözött, ahol két évig egy pizzázóban dolgozott, miközben pénzt gyűjtött a teaház bérlésére. Egy kínai éttermet kellett teaházzá varázsolnia, ami négy éve maradéktalanul sikerült. Közben számos képzőművészeti versenyt nyert sajátos felfogású alkotásaival, amelyek a teaházban megvásárolhatóak. Legutóbb Léván lett országos első szlovák öntevékeny művészeti vonalon.

A dédi mama festménye

Négy ülőgarnitúra sorakozott a térben. Jobbra attól, amelynek foteljában ültem, egy barna, mellette a sarokban egy festmény. Később elmondta, egy börzén vette. A barna ülőgarnitúra mögött még egy barna ülőgarnitúra, majd egy könyvespolc mögött diszkréten megbújva a negyedik. A terem hátulján egy hatalmas ágy. A tetején apró asztal, székekkel. Az ágy aljában lefüggönyözhető kis helyiség, kis asztallal, kis székekkel. A falon két kislány fotója.

Kislányok fotója az ágy felett | Bárány János fotója

Ők már halottak. Ült megint szembe velem a bordó kanapéra. Azért lóg ott az a fotó, mert illik ahhoz a miliőhöz. Látod ezt a festményt? Mutatta a telefonjában. Tavaly ajándékoztam a dédi mamámnak. Egy japán kiscsésze, egy bögre, a vázában aranyeső. Azóta meghalt. És a festmény hamarosan visszakerül hozzám. Ilyen a festmények sorsa. Tavaly csatlakoztam egy kihíváshoz és minden nap festettem egy festményt, amit felraktam a telefonomra is. Az volt a kihívás lényege, hogy egy egész esztendeig minden nap fessünk valamit. Három hónapig bírtam. Inkább nagyobb képeket festek, de kevesebbet. Most majd megint elkezdek alkotni, mert jön a karácsony. A barátaim tudják, hogy festményt kapnak majd tőlem ajándékba.

Paradicsomkert

Közben ránk esteledett. Fényárban úszott az udvar. Bandi felállt és gyertyákat rakott a kinti asztalokra. Amikor visszajött a teaházba, észrevette, hogy a sarokban felakasztott képet bámulom. Rajta furcsa alakok, akikért egy kéz nyúl le a magasból. Apró lámpákat kapcsolt be a helyiségben, és megint mesélni kezdett.

Lelkek | Bárány János fotója

A buddhizmus olyan, hogy nem kényszerít rád semmit, mégis tolerálja az összes többi vallást. A buddhisták hiszik, hogy a lélek egy köztes térben lebeg, azután jön egy lény, aki rámutat a lélekre, és az reinkarnálódik valakiben. Ezt próbáltam megfesteni. Azért van a festményen gyermekarc, öreg arc, egy gonosz arc. Kellett egy kapaszkodó, egy híd ehhez az egészhez, én úgy képzeltem, legyen az egy lény keze, ami ezek után a lelkek után nyúl. Odafestettem hát egy kezet.
Hirtelen átnyúlt az asztalon és elvette a baseball sapkámat, majd ugyanazzal a mozdulattal a fejére tette. Jól áll? Nézte meg a tükörben. Megállapította, hogy illik hozzá.
Jár ide egy fiú. Úgy hívom, hogy kalapos. Minden emberre emlékszik, akik felpróbálták a kalapját. Én voltam a négyszáz-valahányadik, aki felpróbáltam. Azután nyílt az ajtó. Vendég érkezett. A Paradicsomkert nevű teát választotta. Bandi a konyhába ment. Tisztán lehetett hallani a neszeket, ahogy a tea készült. Csésze ütközött a tányérnak. A Paradicsomkert teának legalább négy perc kell. Nem siette el.

Esti hangulat | Bárány János fotója

A vándorló palota

Az előbb azért mosolyogtam rajtad, mert furcsa dolog teaházban gyümölcsteát kérni. Inkább yumani teát, vagy Tüzes sárkányt. Kínában Yuman térségében már fákká nőttek a teabokrok. Minél öregebb a teafa, annál értékesebb a teája.
Azután azt figyelte, hogy megint a szomorú zenét hallgatom.
A vándorló palota. Diana Wynne Jones regénye alapján írta és rendezte  Mijakazi Hajao, a Studio Ghibli gyártásában. Itt van a könyv a könyvespolcon és van egy Studio Ghiblis pólóm. Imádom a japán animációs filmeket! Ez pedig itt egy manga. Tudtad, hogy hátulról előre kell olvasni?
Megint nyílt az ajtó. A pedikűrösnő jött teát választani. Két csészét kért.

Varjú | Bárány János fotója

Néhány könyv a padokra hazafelé

Könnyű itt az élet keddtől vasárnapig, délután egytől este tízig. Mit csinálsz így, estefelé?
Átrendezem a festményeket a falon. Virágot ültettek. Jó a földdel dolgozni. Puzsér Róbertet hallgatok. Képes kiforgatni a világ dolgairól alkotott elképzeléseimet és igaza van. Amúgy oda-vissza vágom a Heti Hetest is. Kérdezhetsz bármit az adásról, mindenre azonnal fogom tudni a választ. Egy cetlire lerajzolom kicsiben a következő festményemet. Ha kicsiben működik, nagyban is jó lesz. Olvasni elalvás előtt szoktam. Néha fogok néhány könyvet innen és hazafelé, ami nincs is olyan messze, lerakok egy-egyet a padokra. Másnap már nincsenek ott. És olyankor boldog vagyok.

Könyvespolc | Bárány János fotója

 

Amikor becsuktam magam mögött a teaház ajtaját csönd volt az udvaron. Már nem csobogott a szökőkút. Felhúztam a kabátom gallérját, még egyszer visszanéztem. Bandi a pult mögött állt és kifelé bámult. A vándort kereste, aki az előbb tovább állt, tarisznyájában alkotásainak titkával. Ha nem hiszed, járj utána! Ott találod az udvarban. Szép szobrok tövében. Szemben a hatalmas szökőkúttal.
 

Bárány János írása és fotói