Igazi kis macsó a porondon - Francesco
Talán minden kisfiú ábrándozott már arról, hogy egyszer elmegy a vándorcirkusszal. Felölti a díszes egyenruhát, az arany paszománnyal, és várja, hogy dőljön a sátorba a nép. A tatabányai Boros Ferenc sokat álmodott a cirkuszról kisfiúként. Kamaszkorára pedig a fűrészporban áll, és buzogányokat meg karikákat dobál a levegőbe. Az egyiket majdnem a kupola tetejébe. Következik Francesco, a zsonglőr! Jelenti be valahányszor a porondmester. És Francesco a porondra lép, hogy megvalósítsa álmait.
„A szüleimen kívül általános iskolai osztályfőnököm, Alíz néni támogatott mindenben. Ott volt minden fellépésen, ahol ott tudott lenni. A drámatanárom is végigkísérte gyerekkoromban az utamat, és támogatott, amiben csak tudott. Jó szavakkal dicsért, de ha kellet elmondta a kritikáját is.”
Francesco, a zsonglőr igazi kis macsó a porondon. Minden mutatványa után a közönségre mutat, és laza csípőmozdulatokkal köszöni meg a tapsot. Távolabbról egy férfi mobiltelefonra rögzítette az egész produkciót.
„Az apukám szinte minden fellépésemet megnézi . És felveszi nekem videóra, hogy vissza tudjam nézni, mik voltak a hibáim, min kell javítanom. Nagyon büszke rám, ahogy az egész családom, és támogatnak, amiben tudnak”.Néhány nap múlva a cirkuszsátor előtt készült fotókat nézegette Boros Ferenc. Fel kellett volna vennem a kosztümös cipőmet, és levenni a kabátomat. Zsörtölődött. Francesco fellépő ruhája maga, az anyagba álmodott elegancia.
„Saját varrónőm van. Nagyon szeretem őt. Amit én elképzelek, ő megvalósítja. Jó vele együtt dolgozni.”
Figyeltük, ahogy beszél. Élvezi a szavakat. Egyszerűen éreztük, nem lehet más ebből a kamaszból, mint akrobata.
„Itt állunk a cirkusz bejárata előtt, és Boros Ferenccel beszélgetünk, aki tizenhat éves, és két éve kezdett zsonglőrködni. A ti családotok cirkuszdinasztia? Nem, nem cirkuszosok. Már óvodás koromban eljártam cirkuszokba. Megtetszett. Harmadik, negyedik osztályos koromban kezdtem próbálni, hetedikes koromban már ment. A rekviziteket interneten rendeltem. Azután a lakásban, a ház előtt, az iskolában, mindenhol próbáltam, ahol csak tudtam. Úgy tudjuk, több cirkuszban felléptél már. Igen, az America Cirkusz, az Exit Cirkusz és a Klasszikus Magyar Nagycirkusz után a Picard Cirkusz a negyedik helyem. Mindenhol nagyon jó volt. Ha a manézsban vagyok, minden cirkusz jó. Volt úgy, hogy megkerestem őket, máshová úgy hívtak. Milyen hosszú a számod? Úgy hat perc. Mi mozdított a cirkusz felé? Ez az egész. Ahogy dolgoznak. Tatabányán mindig néztem, hogyan építik fel a sátrat, azután hogyan bontják le. Volt, hogy segítettem is nekik. Aztán fel is léptem. Kétszer zsonglőrtalálkozót szerveztem Budapesten, a Városligetben. A tavalyit elmosta az eső. De azelőtti évben tizennégyen voltunk. Felnőttek is jöttek. A ligetben gyakoroltunk a népek előtt. Az emberek pedig kipróbálhatták az eszközöket. Meddig szeretnél eljutni a cirkusz világában? Monte Carlo cirkuszfesztiváljáig! Már tervezek egy különlegességet, hogy mit, nem mondom el. A cirkuszosok titokzatos emberek. Ha elhozom az Aranybohóc-díjat, onnantól kezdve mehetek mindenfelé a világban”. Katt. A diktafon kikapcsolva. Megint a cirkuszban voltam. Kellemes zene szólt.
„Két éve körülbelül egy hetet voltam Romániában. Felléptem a zsonglőrszámmal Torockón is. De a legnagyobb megtiszteltetés számomra az volt, hogy Déván a gyermekotthonban az árvák előtt is felléphettem. Hatalmas öröm volt nekem is és nekik is. Azt a pillanatot soha nem felejtem el. Örök emlék marad”.Aztán Francesco végez a mutatványával. Leesett egy karika és két buzogány. Ennyi belefér. Úgy láttuk elégedett. Hálásan nevet a cirkuszigazgató menyére. Várunk legközelebb is. A fiú bólogat. Jön. Mit jön! Repül majd legközelebb is a cirkuszig.
Talán minden kisfiú ábrándozott már arról, hogy egyszer elmegy a vándorcirkusszal. Felölti a díszes egyenruhát az arany paszománnyal, és várja, hogy dőljön a sátorba a nép. Cirkuszosok mondják, hogy akinek a cipője talpán ott a fűrészpor, örökre a cirkusznál marad. Boros Ferenc már a cirkuszé. Francesco a nagy mutatványra készül.
Bárány János
Fotó: a szerző (6) és Boros Ferenc archívuma
„Kiskoromba mindig az udvaron saját kis cirkuszt állítottam fel. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Építettem egy kis sátrat lepedőkből, pokrócokból. Kisautókat, kamionokat raktam köré. A játékállataimnak karámot építettem. Ez volt az én kis cirkuszom. Minden héten az udvarban más-más helyeken építettem fel a cirkuszomat”.A cirkuszsátor előtt várt ránk. Elvis Presley nézhetett ki így tizenöt éves korában, mint most. Volt még egy óra az előadásig. Összehúzott kabátban beszélgettünk a hidegben. Egész héten hullott a hó. Fontos volt neki, hogy eljöttünk. Ezt éreztük.
Francesco, a zsonglőr igazi kis macsó a porondon. Minden mutatványa után a közönségre mutat, és laza csípőmozdulatokkal köszöni meg a tapsot. Távolabbról egy férfi mobiltelefonra rögzítette az egész produkciót.
„Az apukám szinte minden fellépésemet megnézi . És felveszi nekem videóra, hogy vissza tudjam nézni, mik voltak a hibáim, min kell javítanom. Nagyon büszke rám, ahogy az egész családom, és támogatnak, amiben tudnak”.Néhány nap múlva a cirkuszsátor előtt készült fotókat nézegette Boros Ferenc. Fel kellett volna vennem a kosztümös cipőmet, és levenni a kabátomat. Zsörtölődött. Francesco fellépő ruhája maga, az anyagba álmodott elegancia.
„Saját varrónőm van. Nagyon szeretem őt. Amit én elképzelek, ő megvalósítja. Jó vele együtt dolgozni.”
Figyeltük, ahogy beszél. Élvezi a szavakat. Egyszerűen éreztük, nem lehet más ebből a kamaszból, mint akrobata.
„Egy cirkusznál a napom úgy telik, hogy reggel tízre megérkezem, bár ez attól is függ, hány órakor kezdődik a műsor. Szóval, ha délután háromkor kezdődik, mint ma, akkor tízre jövök. Fél tizenkettőig próbálok, utána megebédelek. Majd sminkelek és átöltözöm a kosztümömbe. Fél háromkor beengedjük a közönséget. Jön a kezdés, olyankor már hátul szoktam állni, még egyszer bemelegítek, próbálok. Azután jön a számom!”Korán beültünk a cirkuszsátorba, hogy jól körülnézhessünk. Előre kéredzkedtünk, hogy mindent jól lássunk. Fűtöttek. Először hittük is, meg nem is, hogy a kicsi vándorcirkuszban olyan meleg volt, mint Afrikában. Boros Ferenc világító szélrózsát árult. A piros ruhás cukorvattás lány figyelte. Ő a Viki. Mondta az előadás után. De többet ne írjanak róla. Kérte. Mosolyogtunk. Felnéztem megint a magasba, közben beúsztak beszélgetésünk hangjai, ahogy a diktafon rögzített minden szót.
„Itt állunk a cirkusz bejárata előtt, és Boros Ferenccel beszélgetünk, aki tizenhat éves, és két éve kezdett zsonglőrködni. A ti családotok cirkuszdinasztia? Nem, nem cirkuszosok. Már óvodás koromban eljártam cirkuszokba. Megtetszett. Harmadik, negyedik osztályos koromban kezdtem próbálni, hetedikes koromban már ment. A rekviziteket interneten rendeltem. Azután a lakásban, a ház előtt, az iskolában, mindenhol próbáltam, ahol csak tudtam. Úgy tudjuk, több cirkuszban felléptél már. Igen, az America Cirkusz, az Exit Cirkusz és a Klasszikus Magyar Nagycirkusz után a Picard Cirkusz a negyedik helyem. Mindenhol nagyon jó volt. Ha a manézsban vagyok, minden cirkusz jó. Volt úgy, hogy megkerestem őket, máshová úgy hívtak. Milyen hosszú a számod? Úgy hat perc. Mi mozdított a cirkusz felé? Ez az egész. Ahogy dolgoznak. Tatabányán mindig néztem, hogyan építik fel a sátrat, azután hogyan bontják le. Volt, hogy segítettem is nekik. Aztán fel is léptem. Kétszer zsonglőrtalálkozót szerveztem Budapesten, a Városligetben. A tavalyit elmosta az eső. De azelőtti évben tizennégyen voltunk. Felnőttek is jöttek. A ligetben gyakoroltunk a népek előtt. Az emberek pedig kipróbálhatták az eszközöket. Meddig szeretnél eljutni a cirkusz világában? Monte Carlo cirkuszfesztiváljáig! Már tervezek egy különlegességet, hogy mit, nem mondom el. A cirkuszosok titokzatos emberek. Ha elhozom az Aranybohóc-díjat, onnantól kezdve mehetek mindenfelé a világban”. Katt. A diktafon kikapcsolva. Megint a cirkuszban voltam. Kellemes zene szólt.
Talán minden kisfiú ábrándozott már arról, hogy egyszer elmegy a vándorcirkusszal. Felölti a díszes egyenruhát az arany paszománnyal, és várja, hogy dőljön a sátorba a nép. Cirkuszosok mondják, hogy akinek a cipője talpán ott a fűrészpor, örökre a cirkusznál marad. Boros Ferenc már a cirkuszé. Francesco a nagy mutatványra készül.
Bárány János
Fotó: a szerző (6) és Boros Ferenc archívuma