Nagyon jó itthon lenni
Ficza István színész A padlástól a Téglagyári Megállóig
Emlékszel arra az előadásra?
Hogyne! Megtaláltam a nevem a falon. Te jó ég, kétezer-háromban érettségiztem a Selye János Gimnáziumban! Akkoriban az volt a szokás, hogy krétával felírtuk az előadás címét, az évszámot és a szereplők nevét a falra a vmk-ban. Le is fényképzetem, hogy meglegyen emlékbe. Furcsa érzés, hogy otthon vagyok, és mégis egy picit idegen, de nagyon jó érzés itthon lenni.
Akkor az osztálytársaiddal játszottál, most pedig Magyarország legnépszerűbb színészeivel állsz színpadra. Mi történt közben?
Sok-sok év stúdiózás, azután színművészeti, színészdiploma, gyakorlat, szerződtetés.
Az milyen érzés volt az Örkény Színházban, amikor Gálfi László jött szembe a folyosón?
Ő volt a művészeti beszéd tanárunk a színművészetin.
Mondhattam volna Mácsai Pált is.
Ő pedig minden vizsgánkon ott volt. Nagyon jó barátja Máthé Gábornak, aki az osztályvezetőnk volt, és tudta, ki, hol tart.
Ugye érted, mire gondolok?
Persze. A Tóték előadásában mindig azon kapom magam, hogy úristen, Csuja Imrével, Pogány Judittal állok egy színpadon. Én vagyok a Postás, azután Gyula, Gizi Gézáné. Egy Angyal vagyok, aki meg-megjelenik ezekben a szerepekben, és én mondom el a leveleket
Van itt egy fénykép, Horváth Judit fotója: egy pávát szorongatsz a kezedben.
A hattyúból van. Molnár Ferenc darabjában Albert herceget alakítom, aki olyan narcisztikus, mint egy páva. Meg akarják házasítani, ám ő nagyon nem szeretne megházasodni az anyja, a család, egyebek miatt. Azután jön a féltékenység. Ha egy másik pasinak is megtetszik az a lány, azt már nem hagyja. Polgár Csaba kollégám rendezte, aki szépen, lassan színészből rendezővé avanzsál. Már Németországban is rendezett. Szeretem ezt a szerepet. Nagy ajándék.
Friss szereped?
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája című darabjában Nagy Zsolttal játszunk egy embert, Maros Dánielt, a főhőst. December tizenharmadikán és tizennegyedikén volt a premier, a stúdiószínházunkban mindig két bemutatót tartunk, Polgár Csaba rendezte ezt az előadást is. Nagy Zsolt ötlete volt a kettőzés, eredetileg monodrámának készült a darab, majd Zsolt kitalálta, hogy annyira ellentétes figurák vagyunk, hogy jól mutatnánk a színpadon ketten. Viccesek tudunk lenni egymás mellett, akár a magasságunkat tekintve is.
Hány méter magas is vagy?
Százkilencvenkettő centiméter.
Mi vár még az évadban?
Az Éjjeli menedékhely Ascher Tamás rendezésében, majd egy munka Bodó Viktorral. A darabot még most keresik Mácsai Pállal.
Az Örkény Színház amúgy is kereső, kísérletező színháznak tűnik.
Miközben próbál klasszikus maradni. Kísérletezünk valóban, akár úgy is, hogy bemutattuk a kétezer-ötben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Szvetlana Alekszejevics műveire épülő Seconhand (szovjetűdök) című előadást Bagossy László és Kovács D. Dániel rendezésében. A Szovjetunióban élt emberek groteszkségét mutatja az előadás. Vannak benne szívszorító monológok.
És rengeteg rongy.
Nagy ládákban állnak a pincében, és az előadásokra felszórják a színpadra a díszítőink.
Milyennek ígérkezik az idei karácsony?
Folyamatosan színpadon leszek. December huszonharmadikán még játszom, huszonhatodikán már játszom. Annyi időm lesz, hogy a Szentestére hazamegyek Érsekújvárba, másnap pedig rohanok vissza Budapestre.
Ez most jó így, harmincöt évesen?
Nem tudom, mert ez nem foglalkoztat. Szeretem a hivatásomat, nagyon jól elvagyok ezzel. Nem érdekel, mire van, és mire nincs idő, lefoglal, amivel dolgozom. Szinte minden este játszom. Ha nem az Örkény Színházban, akkor az Átriumban a Vaknyugat és az Igenis, miniszterelnök úr! című előadásokban vagy a Játékszínben, a Gombóc Artúr, a nagy utazó című zenés mesében, ahol a Téglagyári Megálló nevű kutya vagyok. Szombaton vagy vasárnap délelőtt megy, nem vágja keresztbe a hetemet. Nemrég vettem elő az előjegyzési naptáramat, és azt mutatja, januárban minden nap színpadon leszek.
Ahogy véget ér egy előadás?
Sietek haza. Meg szoktak várni nézők, és elém tolnak egy cetlit, hogy írjam alá, de ettől mindig zavarba jövök. A színpadon biztonságban érzem magam.
Kétezer-tizenhatban te kaptad a Pünkösti Andor-díjat, az Örkény Színház közönségdíját az évadzárón. Ezek után csodálkozol, hogy megvárnak a művészbejárónál?
Mégsem tudok vele mit kezdeni. A többiek mondják, hogy hülye vagyok, de ez belülről jön. Nagyon jólesik, és hihetetlenül boldog vagyok tőle. Ennyi.
Bárány János
Fotó: Örkény Színház – Horváth Judit
Érsekújvár – Komárom – Budapest. Így vezetett az útja szülővárosától, gimnáziumi évein keresztül, Budapestre. Most már nem eresztik a világot jelentő deszkák, Ficza István, a budapesti Örkény Színház fiatal művésze úgy tűnik, megtalálta a helyét a társulatban. Az Anyám tyúkja (1.) című előadásban, amelynek 2014. április 11-én volt a premierje, és olyan népszerű, hogy a jövő évi január másodikai és tizennyolcadikai budapesti előadásokra a jegyek már elfogytak, szóval, amikor legutóbb Komáromban járt, nagy magyar színészek között szavalta a magyar irodalom kötelező verseit, és kapott nem egyszer nyíltszíni tapsot. Azon a színpadon, ahol végzős gimnazistaként, Barrabás B. Barrabás, a gengszter és a Révész kettő szerepét játszotta A padlás című félig mesében, félig musicalben a GIMISZ Diákszínpad előadásában, amelyet a néhai Kiss Péntek József rendezett, a rendezőasszisztens Csengel Mónika volt. Ficza Istvánnal a színpad mögötti folyosón csevegtünk a Komáromi Városi Művelődési Központban.
Emlékszel arra az előadásra?
Hogyne! Megtaláltam a nevem a falon. Te jó ég, kétezer-háromban érettségiztem a Selye János Gimnáziumban! Akkoriban az volt a szokás, hogy krétával felírtuk az előadás címét, az évszámot és a szereplők nevét a falra a vmk-ban. Le is fényképzetem, hogy meglegyen emlékbe. Furcsa érzés, hogy otthon vagyok, és mégis egy picit idegen, de nagyon jó érzés itthon lenni.
 |
| A hattyú. Albert herceg Ági Miklós tanárral (Nagy Zsolt) |
Akkor az osztálytársaiddal játszottál, most pedig Magyarország legnépszerűbb színészeivel állsz színpadra. Mi történt közben?
Sok-sok év stúdiózás, azután színművészeti, színészdiploma, gyakorlat, szerződtetés.
Az milyen érzés volt az Örkény Színházban, amikor Gálfi László jött szembe a folyosón?
Ő volt a művészeti beszéd tanárunk a színművészetin.
Mondhattam volna Mácsai Pált is.
Ő pedig minden vizsgánkon ott volt. Nagyon jó barátja Máthé Gábornak, aki az osztályvezetőnk volt, és tudta, ki, hol tart.
Ugye érted, mire gondolok?
Persze. A Tóték előadásában mindig azon kapom magam, hogy úristen, Csuja Imrével, Pogány Judittal állok egy színpadon. Én vagyok a Postás, azután Gyula, Gizi Gézáné. Egy Angyal vagyok, aki meg-megjelenik ezekben a szerepekben, és én mondom el a leveleket
 |
| "Szeretem a hivatásomat, nagyon jól elvagyok ezzel. Nem érdekel, mire van, és mire nincs idő, lefoglal, amivel dolgozom. Szinte minden este játszom" |
Van itt egy fénykép, Horváth Judit fotója: egy pávát szorongatsz a kezedben.
A hattyúból van. Molnár Ferenc darabjában Albert herceget alakítom, aki olyan narcisztikus, mint egy páva. Meg akarják házasítani, ám ő nagyon nem szeretne megházasodni az anyja, a család, egyebek miatt. Azután jön a féltékenység. Ha egy másik pasinak is megtetszik az a lány, azt már nem hagyja. Polgár Csaba kollégám rendezte, aki szépen, lassan színészből rendezővé avanzsál. Már Németországban is rendezett. Szeretem ezt a szerepet. Nagy ajándék.
Friss szereped?
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája című darabjában Nagy Zsolttal játszunk egy embert, Maros Dánielt, a főhőst. December tizenharmadikán és tizennegyedikén volt a premier, a stúdiószínházunkban mindig két bemutatót tartunk, Polgár Csaba rendezte ezt az előadást is. Nagy Zsolt ötlete volt a kettőzés, eredetileg monodrámának készült a darab, majd Zsolt kitalálta, hogy annyira ellentétes figurák vagyunk, hogy jól mutatnánk a színpadon ketten. Viccesek tudunk lenni egymás mellett, akár a magasságunkat tekintve is.
Hány méter magas is vagy?
Százkilencvenkettő centiméter.
Mi vár még az évadban?
Az Éjjeli menedékhely Ascher Tamás rendezésében, majd egy munka Bodó Viktorral. A darabot még most keresik Mácsai Pállal.
 |
| Travers a IV. Henrik című történelmi drámában |
Az Örkény Színház amúgy is kereső, kísérletező színháznak tűnik.
Miközben próbál klasszikus maradni. Kísérletezünk valóban, akár úgy is, hogy bemutattuk a kétezer-ötben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Szvetlana Alekszejevics műveire épülő Seconhand (szovjetűdök) című előadást Bagossy László és Kovács D. Dániel rendezésében. A Szovjetunióban élt emberek groteszkségét mutatja az előadás. Vannak benne szívszorító monológok.
És rengeteg rongy.
Nagy ládákban állnak a pincében, és az előadásokra felszórják a színpadra a díszítőink.
Milyennek ígérkezik az idei karácsony?
Folyamatosan színpadon leszek. December huszonharmadikán még játszom, huszonhatodikán már játszom. Annyi időm lesz, hogy a Szentestére hazamegyek Érsekújvárba, másnap pedig rohanok vissza Budapestre.
Ez most jó így, harmincöt évesen?
Nem tudom, mert ez nem foglalkoztat. Szeretem a hivatásomat, nagyon jól elvagyok ezzel. Nem érdekel, mire van, és mire nincs idő, lefoglal, amivel dolgozom. Szinte minden este játszom. Ha nem az Örkény Színházban, akkor az Átriumban a Vaknyugat és az Igenis, miniszterelnök úr! című előadásokban vagy a Játékszínben, a Gombóc Artúr, a nagy utazó című zenés mesében, ahol a Téglagyári Megálló nevű kutya vagyok. Szombaton vagy vasárnap délelőtt megy, nem vágja keresztbe a hetemet. Nemrég vettem elő az előjegyzési naptáramat, és azt mutatja, januárban minden nap színpadon leszek.
 |
| A Színházak Éjszakáján – boldogan |
Ahogy véget ér egy előadás?
Sietek haza. Meg szoktak várni nézők, és elém tolnak egy cetlit, hogy írjam alá, de ettől mindig zavarba jövök. A színpadon biztonságban érzem magam.
Kétezer-tizenhatban te kaptad a Pünkösti Andor-díjat, az Örkény Színház közönségdíját az évadzárón. Ezek után csodálkozol, hogy megvárnak a művészbejárónál?
Mégsem tudok vele mit kezdeni. A többiek mondják, hogy hülye vagyok, de ez belülről jön. Nagyon jólesik, és hihetetlenül boldog vagyok tőle. Ennyi.
Bárány János
Fotó: Örkény Színház – Horváth Judit