Nagyon jó itthon lenni

Ficza István színész A padlástól a Téglagyári Megállóig

Ficza István

Érsekújvár – Komárom – Budapest. Így vezetett az útja szülővárosától, gimnáziumi évein keresztül, Budapestre. Most már nem eresztik a világot jelentő deszkák, Ficza István, a budapesti Örkény Színház fiatal művésze úgy tűnik, megtalálta a helyét a társulatban. Az Anyám tyúkja (1.) című előadásban, amelynek 2014. április 11-én volt a premierje, és olyan népszerű, hogy a jövő évi január másodikai és tizennyolcadikai budapesti előadásokra a jegyek már elfogytak, szóval, amikor legutóbb Komáromban járt, nagy magyar színészek között szavalta a magyar irodalom kötelező verseit, és kapott nem egyszer nyíltszíni tapsot. Azon a színpadon, ahol végzős gimnazistaként, Barrabás B. Barrabás, a gengszter és a Révész kettő szerepét játszotta A padlás című félig mesében, félig musicalben a GIMISZ Diákszínpad előadásában, amelyet a néhai Kiss Péntek József rendezett, a rendezőasszisztens Csengel Mónika volt. Ficza Istvánnal a színpad mögötti folyosón csevegtünk a Komáromi Városi Művelődési Központban.

Emlékszel arra az előadásra?
Hogyne! Megtaláltam a nevem a falon. Te jó ég, kétezer-háromban érettségiztem a Selye János Gimnáziumban! Akkoriban az volt a szokás, hogy krétával felírtuk az előadás címét, az évszámot és a szereplők nevét a falra a vmk-ban. Le is fényképzetem, hogy meglegyen emlékbe. Furcsa érzés, hogy otthon vagyok, és mégis egy picit idegen, de nagyon jó érzés itthon lenni.

A hattyú. Albert herceg Ági Miklós tanárral (Nagy Zsolt)
A hattyú. Albert herceg Ági Miklós tanárral (Nagy Zsolt)

Akkor az osztálytársaiddal játszottál, most pedig Magyarország legnépszerűbb színészeivel állsz színpadra. Mi történt közben?
Sok-sok év stúdiózás, azután színművészeti, színészdiploma, gyakorlat, szerződtetés.

Az milyen érzés volt az Örkény Színházban, amikor Gálfi László jött szembe a folyosón?
Ő volt a művészeti beszéd tanárunk a színművészetin.

Mondhattam volna Mácsai Pált is.
Ő pedig minden vizsgánkon ott volt. Nagyon jó barátja Máthé Gábornak, aki az osztályvezetőnk volt, és tudta, ki, hol tart.

Ugye érted, mire gondolok?
Persze. A Tóték előadásában mindig azon kapom magam, hogy úristen, Csuja Imrével, Pogány Judittal állok egy színpadon. Én vagyok a Postás, azután Gyula, Gizi Gézáné. Egy Angyal vagyok, aki meg-megjelenik ezekben a szerepekben, és én mondom el a leveleket

Szeretem a hivatásomat, nagyon jól elvagyok ezzel. Nem érdekel, mire van, és mire nincs idő, lefoglal, amivel dolgozom. Szinte minden este játszom
"Szeretem a hivatásomat, nagyon jól elvagyok ezzel. Nem érdekel, mire van, és mire nincs idő, lefoglal, amivel dolgozom. Szinte minden este játszom"

Van itt egy fénykép, Horváth Judit fotója: egy pávát szorongatsz a kezedben.
A hattyúból van. Molnár Ferenc darabjában Albert herceget alakítom, aki olyan narcisztikus, mint egy páva. Meg akarják házasítani, ám ő nagyon nem szeretne megházasodni az anyja, a család, egyebek miatt. Azután jön a féltékenység. Ha egy másik pasinak is megtetszik az a lány, azt már nem hagyja. Polgár Csaba kollégám rendezte, aki szépen, lassan színészből rendezővé avanzsál. Már Németországban is rendezett. Szeretem ezt a szerepet. Nagy ajándék.

Friss szereped?
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája című darabjában Nagy Zsolttal játszunk egy embert, Maros Dánielt, a főhőst. December tizenharmadikán és tizennegyedikén volt a premier, a stúdiószínházunkban mindig két bemutatót tartunk, Polgár Csaba rendezte ezt az előadást is. Nagy Zsolt ötlete volt a kettőzés, eredetileg monodrámának készült a darab, majd Zsolt kitalálta, hogy annyira ellentétes figurák vagyunk, hogy jól mutatnánk a színpadon ketten. Viccesek tudunk lenni egymás mellett, akár a magasságunkat tekintve is.

Hány méter magas is vagy?
Százkilencvenkettő centiméter.

Mi vár még az évadban?
Az Éjjeli menedékhely Ascher Tamás rendezésében, majd egy munka Bodó Viktorral. A darabot még most keresik Mácsai Pállal.

Travers a IV. Henrik című történelmi drámában
Travers a IV. Henrik című történelmi drámában

Az Örkény Színház amúgy is kereső, kísérletező színháznak tűnik.
Miközben próbál klasszikus maradni. Kísérletezünk valóban, akár úgy is, hogy bemutattuk a kétezer-ötben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Szvetlana Alekszejevics műveire épülő Seconhand (szovjetűdök) című előadást Bagossy László és Kovács D. Dániel rendezésében. A Szovjetunióban élt emberek groteszkségét mutatja az előadás. Vannak benne szívszorító monológok.

És rengeteg rongy.
Nagy ládákban állnak a pincében, és az előadásokra felszórják a színpadra a díszítőink.

Milyennek ígérkezik az idei karácsony?
Folyamatosan színpadon leszek. December huszonharmadikán még játszom, huszonhatodikán már játszom. Annyi időm lesz, hogy a Szentestére hazamegyek Érsekújvárba, másnap pedig rohanok vissza Budapestre.

Ez most jó így, harmincöt évesen?
Nem tudom, mert ez nem foglalkoztat. Szeretem a hivatásomat, nagyon jól elvagyok ezzel. Nem érdekel, mire van, és mire nincs idő, lefoglal, amivel dolgozom. Szinte minden este játszom. Ha nem az Örkény Színházban, akkor az Átriumban a Vaknyugat és az Igenis, miniszterelnök úr! című előadásokban vagy a Játékszínben, a Gombóc Artúr, a nagy utazó című zenés mesében, ahol a Téglagyári Megálló nevű kutya vagyok. Szombaton vagy vasárnap délelőtt megy, nem vágja keresztbe a hetemet. Nemrég vettem elő az előjegyzési naptáramat, és azt mutatja, januárban minden nap színpadon leszek.

A Színházak Éjszakáján – boldogan
A Színházak Éjszakáján – boldogan

Ahogy véget ér egy előadás?
Sietek haza. Meg szoktak várni nézők, és elém tolnak egy cetlit, hogy írjam alá, de ettől mindig zavarba jövök.  A színpadon biztonságban érzem magam.

Kétezer-tizenhatban te kaptad a Pünkösti Andor-díjat, az Örkény Színház közönségdíját az évadzárón. Ezek után csodálkozol, hogy megvárnak a művészbejárónál?
Mégsem tudok vele mit kezdeni. A többiek mondják, hogy hülye vagyok, de ez belülről jön. Nagyon jólesik, és hihetetlenül boldog vagyok tőle. Ennyi.

Bárány János
Fotó: Örkény Színház – Horváth Judit