Cipős dobozokban őrzött gyermekkor

Sedliak Pál martosi fényképész világa.

Sedliak Pál

Az idei az ő éve. Három szakmai díjat kapott fotóiért, és két önálló kiállítása is volt. Tavasszal Komáromban, ősszel Dunaszerdahelyen. Léván pedig ezekben a napokban tekinthető meg, ha már egyszer november a fotó hónapja, a XVIII. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti Kiállítás, az ő első díjas képével. Mátyás király a XXI. században. Coca Cola-üvegek üres rekeszei egymásra rakva Kolozsváron, a háttérben a király lovas szobra. Sedliak Pál tíz évig tanulta a szakmát. Szorgalmasan, mint a méhecske; és ahhoz is ért. Négy éve méhészkedik tizenhat méhcsaláddal. Harminchét éves. Kortárs könnyűzenét hallgat, főleg a szlovák FM Rádió adásában, szakirodalmat olvas és imádja Andrej Tarkovszkij filmjeit.

Mátyás király a XXI. században | Sedliak Pál

Azt olvastam valahol, hogy édesapád is fotográfus volt.

A nyolcvanas években sokan fotóztak hobbiból, neki is volt sötétkamrája. Kiskorom óta láttam a munkát, hogy hogyan kell a sötétkamrában dolgozni, miképp kell előhívni a képet.

Még filmre kezdtél fotózni?

Hogyne! Csak kétezer után lett digitális gépem. Azelőtt csak filmre lehetett fotózni.

Az első képeid a természetben készültek? Martos környékén nem nehéz szép tájat találni.

Horgászni mentünk, gyerekek, és inkább a barátaimat fotóztam, mint a vizet, a tájat. Nem adtam oda nekik a fényképeket, mert a színes kép elég drága dolog volt abban az időben. Csak mutogattuk egymásnak a képeket. Akkor még nem is volt célom, hogy valakinek fotózzak. Saját magamnak fotóztam. Fekete-fehér fényképekből több levilágítást tudtam készíteni, azokat osztogattam is.

Hol tartottad a képeidet?

Öreg cipős dobozokban. Ha jobban utánanéznék, még megvannak valahol. Azokat a képeket úgy kell felfogni, mint amikor a kisgyermek játszik. Azok az én gyermekkorom. Azokat a képeket sosem fogom kiállítani. Szerintem nem is arra valók.

Mégis dokumentáltad általuk a gyermekkorodat.

Nem úgy fotóztam, hogy na, most akkor én dokumentálok. Mondom, játék volt.

A suli után az iskolatáska a sarokban landolt, te pedig rohantál a fényképezőgéppel a természetbe?

Nem ilyen szabályszerűen, az túl drága dolog volt, de valahogy így.

Akkoriban még szebb lehetett Martos, habár most is gyönyörű. Számomra az a falu mindig az érintetlen természetet jelentette.

Akkoriban ezt nem észleltem annyira tudatosan. Inkább egymást fotóztuk a barátokkal, mint fiatal gyerekek. Amikor elmentem középiskolába Pezinokba művészkerámiát tanulni, fotóóráink is voltak, és ott kezdtem járni fotóskörre.

Szóval, ha lenne műhelyed, akár remekműveket is készíthetnél agyagból?

Elméletileg igen. A kezem már egy kicsit elszokott tőle, de tudok kerámiával dolgozni.

Régi kerámiákat is őrzöl?

Azokat többnyire elosztogattam. Főleg csibeitatók voltak, falun az a legmenőbb. A martosi artézi kút tetejére készítettem egy dísz békakirályt.

Vizet köpött?

Azt nem tette, csupán mindenki hozzá képzelhette.

Egyszer csak azon kaptad magad, hogy Martos mindennapi eseményeit fényképezed a falu honlapjára?

Tudatosan vállaltam. Jött a digitális technika. Először magamtól mentem a rendezvényekre, később már hívtak, hogy fényképezzek. Barátaim a néptáncosok, a horgászok, a vadászok. Ebben az időben fedeztem fel a komáromi Helios Fotóklubot. Ott nevelkedtem fel olyan fotográfussá, ahol most tartok.

A beszélgetés után is a fotóklub foglalkozására mész. Mit csináltok a Zichy-pontban kéthetente este öttől hétig? Mert ugye ott a központ?

Igen. Fotókkal foglalkozunk. Eddig képeket válogattunk, mert résztvevői vagyunk egy szlovákiai fotóklubok közötti versenynek. Petzval mapa nével. Tizenöt képpel versenyez minden fotóklub, vándorol az anyag, mindenütt értékelnek minden képkollekciót. Most először sikerült megnyernünk ezt a versenyt, én nagyon örülök hogy részese lehetek. Jövőre Komáromban lesz az eredményhirdetés, és hatvan éves lesz a Helios Fotóklub is. Kisebb fotós ünnep várható, kiállítással, workshopokkal. Ma a klubban a jövő évi tervet állítjuk össze. Megvitatjuk ki, mikor szeretne kiállítani. Elkészítjük a munkatervet.

Amúgy jó éved volt, írtam már a bevezetőben.

Ennyit tesz a tíz év tapasztalatszerzés. A fotóklubban négy-öt évig labdába sem rúghattam. Figyeltem és hallgattam az öregeket, hogyan csinálják. Van egy belső fotóversenyünk is, a 10-es verseny. Vihetünk képeket, és kiértékeljük egymás munkáit. Sokat lehet ebből is tanulni.

Horgászok | Sedliak Pál

Nézzünk néhányat! Itt van a Horgászok. Az egyik horgász mintha felfedezett volna, mert integet.
Teljesen mást fotóztam a Zsitva töltésén. Ők indultak horgászni, és éppen elkaptam őket úgy, hogy még nem tűntek el a fák mögött.

A Húzd rá című fényképen sok lány van.

Húzd rá | Sedliak Pál

Az a sok lány összesen egy lány, mégpedig Jóba Zsófi martosi néptáncos. Hosszú expozíciós képeket készítettünk a komáromi erődben egy workshop alkalmával. Zsófi forgatta a szoknyáját, én fényképeztem, ez lett belőle.

Kakasok | Sedliak Pál

A kakasok egy vidám fénykép. Három férfi figyel egy sétáló tyúkot.

Aradon fotóztam a gasztrofesztiválon. Valahonnan megszökött a tyúk. Pont jól jött ki, hogy az úriemberek nevettek rajta, ahogy elszaladt előttük.

A Martfeszt című fotón rengeteg autó van. A tulajdonosaik bizonyára a fesztiválon szórakoznak.

Martfeszt | Sedliak Pál

Az idei martosi Martfesztre azt találtam ki, hogy naponta készítek két-három képet. Inkább fekete-fehéreket, ezeket jobban szeretem, a színek zavaróak lehetnek. Hangulatokat fotóztam, bármit, ami szembe jött és megérintett. Ez a kép arról szól, hogy jön a vihar. A háttér drámai égboltot adott. Autók tömege áll a fűben. A kép közepén ott egy fa, előtte egy utcalámpa áll. Ember kontra természet.

A Rossz lány modellje?

Rossz lány | Sedliak Pál

Nem rossz lány a Sarka Beáta. A helyszín a mezőgazdasági szövetkezet egyik elhagyatott épületében van. Többet nem árulok el a helyről, mert többen is oda indulhatnának fényképezni, felfedezni, és veszélyes.

Vadászok kutyákkal | Sedliak Pál

A Vadászok kutyákkal című fotón szinte hallani a csizmák kopogását a havon.

A martosi határban készült a kép. Még filmre fotóztam. Régebben nagyobb telek voltak. Tízéves a fotó. Járok a vadászokkal, vadat hajtok, fényképezem őket. Hóban talán a legszebb menni velük.

A martosi hagyományőrző együttesről színes képet fotóztál. Nem csodálom, gyönyörű a martosi népviselet.

Martosi Hagyományőrző Együttes | Sedliak Pál

Nekik köszönhetem, hogy dokumentálhatom a fellépéseiket és követhetem őket az útjaikra. Sok a fiatal a képen, mert ügyelnek arra, hogy már ilyen fiatalon megszeressék a gyermekek a népművészetet, tovább vigyék a hagyományt. Minden hétfőn próbálnak.

A Tűz a vízen című fényképed pedig annyira gyönyörű lett, hogy a Helios Fotóklub most is látható tagsági kiállításának a plakátjára került.

Ez a legújabb technikai trükk, amit kipróbáltunk régi segítőmmel, Varga Benjáminnal. Acélgyapotot gyújtottunk, amely nem lánggal ég, csupán izzik. Ezt gömbbe kötöttük, Benjámin pedig egy ladikban láncon pörgette a Zsitva folyón. Azért vittük a vízre, mert augusztusban, a legnagyobb szárazság idején fényképeztük, és nem akartuk felgyújtani a nádat és a partot. A lényege a tűz és a víz, és az, ahogy a szikrázás tükröződik a víz felületén.

Tűz a vízen | Sedliak Pál

Első önálló kiállításod, a Debütálás megnyitóján hangzott el, hogy kitűnően érted a fotografálás elméleti és technikai részét is.

Kétezer-kilencben újra elkezdtem analóg technikával fényképezni. Ez teljesen más hozzáállást igényel, mint a digitális fotózás. Két szekrényem tele van a régi fényképezőgépel. Az analóg fotózás során megszerzett tudást azután igyekszem kamatoztatni a digitális fotózás során. Ajánlom ezt a módszert a fiataloknak. Eleinte nehéz lesz, de ha rákapnak az ízére, végtelen lehetőségeket kínál.

Szilva József festőművésztől mit tanultál annak idején, alapiskolásként Komáromban?

Arra tanított bennünket, hogy engedjük el a fantáziánkat, és ne féljünk a színektől. Egyenesen a tubusból nyomtuk a festéket a papírra, majd vastag ecsettel festettünk. Tűzzománc órákat pedig Kopócs Tibor festőművésztől vettem Gútán. Biztos alapokat kaptam tőlük képzőművészeti ízlésemhez.

Most, amikor alszanak a méhek?

Kevesebb munka van velük. Amúgy nem alszanak, hanem telelnek. Ilyenkor, karácsony előtt adjuk el a legtöbb mézet. Most ezzel foglalkozom. Tavasszal kell nagyon odafigyelni, jön a rajzás.

Bárány János interjúja
Fotók: Sedliak Pál