BÁRÁNYFELHÖK | baranyfelhok.sk

Nem akarok hosszú felvezetést írni, de azért kell pár mondat, hogy úgymond képbe kerüljön a kedves olvasó, és hát, ahogy mondani szokás, minden botnak két vége van. illusztráció | forrás: internet Az egész még 2017-ben kezdődött, pontosabban a nyár végén. Megismerkedtem (akkor még nem tudtam ugyan) életem szerelmével, és hirtelen olyan érzések ébredtek bennem, amikről nem is nagyon volt tudomásom, hogy létezhetnek. Főleg bennem, aki, mint később kiderült, nem is tudta, mi a szerelem. Megtanított szeretni! Ez az egész annyira más volt, annyira nem az, amit eddig tapasztaltam, hogy én is meglepődtem, leírhatatlanul gyönyörű, mesébe illő és ijesztő egyben. Én, aki teljesen az egyedüllétre rendezkedett be, csak a munkára és a karrierre koncentrált, akinek nem fért bele semmi más… De persze, a tipikus eset, hogy az egyik, ha akarja, akkor a másik fél az nem, sőt mondhatni nagyon nem, mert félt, mert beleléptek az életébe, mert ismeretlen volt számára… lökdösni kezdtem… De a szerelmem

Nem akarok hosszú felvezetést írni, de azért kell pár mondat, hogy úgymond képbe kerüljön a kedves olvasó. Az egész még 2017-ben kezdődött, pontosabban a nyár végén. Megismerkedtem valakivel, és hirtelen olyan érzések ébredtek bennem, amikről nem is nagyon volt tudomásom, hogy létezhetnek. Főleg bennem. Ok, persze, romantikusnak tartom magam, meg ilyesmi.., de ez az egész annyira más volt, annyira nem az, amit eddig megtapasztaltam, hogy én is meglepődtem. Olyan tettekre késztetett, és annyi energiát adott, hogy azt le sem lehet írni. De persze, a tipikus eset, hogy az egyik, ha akarja, főleg ha nagyon, akkor a másik fél az nem, sőt mondhatni nagyon nem. De én kitartottam, és nem adtam fel. Mentem a szívem, az érzéseim a belső hang után. Eleinte hiába, mert egy kapcsolathoz ketten kellenek. Mindig volt valamiféle elutasítás. Amivel eleinte nem nagyon tudtam mit kezdeni, majd megértettem, és talán kicsit még kezelni is tudtam. Sok energiát vitt el, és lassan lefáradtam. Mire a másik