Már megint ellopta a lelkem egy pár cipő

Éjjel fél egy van, és én ott állok a szekrényem előtt győzködve magam, hogy holnap (vagyis ma) nem veszek cipőt Győrben, mint minden egyes alkalommal, mert lehet, ha hazajövök, be sem engednek a házba. illusztráció | forrás: internet Reggel teljesen eltökélten indulok, ugyanezt mantrázom a vonatban és az Árkádba vezető úton is. Sőt a legjobb barátnőmnek is megmondom, akár csavarja hátra a kezem, akár pofozzon fel, de kövessen el mindent annak érdekében, hogy ne vegyek cipőt. A délelőtt pont úgy telik, ahogy terveztem. Mindent a szemnek, de semmit a kéznek! Az összes cipőboltba bementünk, és én mindegyikből diadalittasan jöttem ki. Még azt is elhitettem magammal, hogy most nincs is igazán szemrevaló cipellő. Esetleg az kis mintás rózsaszín velúr alkalmi cipő, de az sem kell nekem, hiszen rózsaszín és alkalmi. Talán, ha jobban casual-formájú lenne, kezdhetnék aggódni. Ahogy így ezt a gondolatmenetet lefutattam magamban, mint derült égből villámcsapás, a másik vállam fe...