Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeményének versszínházi előadásával először az őrsújfalui kultúrházban lépett közönség elé határon túl, nemrég Borbély Sándor színművész. Petőfi-imádatáról kérdeztük, az elszántságról, amivel Az apostol 1848 – 2019 című előadást színre vitte, és megnyerte a tavalyi Kaleidoszkóp VersFesztivált.
 |
| Borbély Sándor | Fotó: Molnár Gábor |
A szétszórt kellékek és jelmezek között a színpad elején egy baseballsapka is van. Miért került oda?
A jelmezekkel is azt próbálom jelezni, amit címként is választottam. Petőfi Sándor: Az apostol 1848 – 2019. Vannak olyan áthallások az én olvasatomban, amik nagyon aktuálissá teszik a mai kor számára a darabot. Tizennyolc szerepet játszom el az előadás során egy-egy jelzéssel, amit hol felkapok, hol leveszek, egy kicsit bábozok.
Olvastam, hogy tizenhét évesen a győri Arrabona Amatőr Színház társulatában már eljátszotta Szilvesztert, Az apostol főhősét 1972-ben.
Szilveszter talált gyerek, borzasztó szegénységben nő fel, megtanítják lopni. Véletlenül bekerül egy úri családhoz a fiatalúr mellé szolgának. Kiderül, hogy nagyszerű tehetség. A körülményei miatt is, mindig a szabadság és az emberi méltóság megszállottja lesz. Ezért képes feláldozni az életét a darab végén. Nem lesz anarchista, a hite és a szilárd akaratereje juttatja odáig, hogy megpróbálja megölni a királyt, ami végül nem sikerül. Tíz évig börtönben ül, de az elveit sohasem adja fel. Ki is mondja, hogy
„Inkább lopok, szolgálok, koldulok, mint egy betűt írjak, mi nem lelkem forrásából fakad”.
Óriási lehetőség volt számomra a szerep, rengeteget tanultam a szakmából. Azután hosszú évekig nem foglalkoztam a szöveggel, egyszer csak rájöttem, hogy muszáj még egyszer megcsinálnom így, hatvan fölött. Volt egy Arrabonás találkozó, ahol beszélgettünk az előadásról, és amikor újra elolvastam, megdöbbentem, milyen áthallások vannak a mai kor és Petőfi kora között. Magam is kíváncsi voltam, hogy a színházi szakmában eltöltött harminc év után, mit tudok ebből kihozni. Színészként is izgatott. Annyira, hogy nem tudtam nem megcsinálni.
 |
| Borbély Sándor | Fotó: Molnár Gábor |
Honnan jön a Petőfi-művek iránti szenvedélye?
Nem csak Petőfit kedvelem, nagyon szeretem a verseket, ezért is indultam tavaly a Kaleidoszkóp Versfesztiválon, ahol Az apostol előadásommal megnyertem a fődíjat. De a kérdésére válaszolva, a Petőfi iránti rajongásom tizenhét éves korom óta tart.
Negyvenhét éve őrzi az akkori győri előadás emlékét?
Az apostolt csak Petőfi halála után adták ki, úgy halt meg, hogy nem olvasta szinte senki az elbeszélő költeményt, kivéve talán a környezetét. Amikor kiadták siker lett, azután valahogy elsikkadt. Maradt a János vitéz, a népies, a forradalmi versek, pedig Az apostol ugyanolyan zseniális, mint a többi műve. Érdekelt, hogy miért nem tudnak erről a fiatalok. Most is az egyik nagy célom ezzel az előadással, hogy eljusson a fiatalokhoz. Persze, az érdeklődő felnőtt közönségnek is nagyon szívesen játszom. 2012 őszétől másmilyen koncepcióban adtuk elő Blazsovszky Ákos színészkollégámmal, aki gitározott. Tavaly átdolgoztam egyszemélyesre. Tudja, hogy melyik az a szó, amit először mondanak az előadás után? És nem az előadásról van szó, inkább Petőfiről. Az, hogy: modern. És bevallják, azt hitték, hogy Az apostol sokkal porosabb és unalmasabb.
 |
| Borbély Sándor | Fotó: Molnár Gábor |
Látok még itt az apró színpadon, amely előtt ülünk és beszélgetünk, sok papírt is. Mintha szórólapok lennének.
Szilveszterként dobálom majd az emberek között a szórólapokat, amelyekre idézeteket írtam a szövegéből. Többször bevonom a játékba a nézőket. Nem kellemetlenül, mégis megszólítva őket. Ennek fontos dramaturgiai jelentése van, hiszen róluk, a tömegről, a népről beszélek. Az emberekről, akikért küzdök, harcolok, mint Szilveszter. Az előadásban megírja művét, amire ma azt mondanánk, hogy szamizdat, kinyomtatja egy titkos nyomdában, és szétosztja.
A szórólapokat Őrsújfalu kultúrházának egyik öltözőjében nyomtatták a fénymásolóban. Gyakran jön a határon túlra?
Ezzel az előadással most vagyok először, de kaptam még meghívásokat. Gál Tamásék júniusi rimaszombati fesztiváljára például. Van most egy kezdeményezésünk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal Budapesten, a Korona tér 1. szám alatt, hogy legyen ott egy versszínház. A Nagyidai cigányokat játssza majd Gál Tamás és a Csavar Színház. Nagyon fontos, hogy a versszínház, mint műfaj létezzen! Természetesen az is lényeges, ahogy a művész egy versben összerak egy gondolatsort, mert ez elmond valamit a világról, mégis statikusabb, mint a színházi forma. Szerencse, hogy a magyar irodalomban vannak olyan művek, amelyekből készülhet versszínházi előadás. Ez engem most nagyon izgat, és szabadúszóként néha van is rá időm.
 |
| Borbély Sándor | Fotó: Molnár Gábor |
Min dolgozik?
Egy újabb önálló esten, Karinthy Frigyes szövegeiből. Az lesz a címe, hogy Szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései. Egy kicsit bohóc, egy kicsit Franz Kafka, egy kicsit a legjobb humorú szerencsétlen. Az Így írtok ti című kötetben ez a címe a Kosztolányi-paródiának.
 |
| Borbély Sándor | Fotó: Molnár Gábor |
Miről fog nyöszörögni?
Abszurd dolgokról. Örkénytől Elbertig többen leírták, hogy Karinthy az abszurd előfutára. Írt olyat, mint egy Örkény-egyperces, és olyat, mint egy Ionesco. Fantasztikus az agya! Ez már a harmadik találkozásom lesz Karinthyval, a budapesti Karinthy Színházban játszott Tanár úr kérem Steinmannja és a Pinceszínházban rendezett Minden másképpen van című összeállítás után. Nagyon várom a találkozást! Októberre tervezem a premiert. Dégi János színészkollégám lesz a külső szem, aki figyeli, hogyan haladok, és amikor kell, tanácsokat ad majd.
Bárány János interjúja
Fotó: Molnár Gábor
