Nyelvhasználat körüli miliő

Miklós László megteremtené tájainkon a felolvasó színház kultuszát.

Saját bevallása szerint imádja a felolvasó színházat. Nemrég e műfajnak kért és kapott helyet a komáromi Európa Udvar Borozójában. Sokan voltak kíváncsiak Vinnai András Szóvirágok édes nyelvédesanyánk paradicsomi édenkertjéből című szövegének felolvasó színházi estjére. Miklós László rendező és kis csapata most az országba indul a történettel. Legközelebb január 12-én, szombaton este kilenc órakor Dunaszerdahelyen, az NFG klubban lépnek fel. A rendezővel beszélgettünk, aki a felolvasó színház narrátora is.

Miklós László

Mikor bukkantál a szövegre?

Egy alkalommal, amikor szöveget kerestem egy akkori felolvasó színházi esthez. A történet fogott meg, később sikerült felvenni a kapcsolatot a szerzővel, és akkor érkezett a szöveg. Kellett hozzá Keszég László közbenjárása, aki ugyanúgy rendező és színész, mint Vinnai András. Engedélyt kértem Keszég Lacitól, hogy hivatkozhassam rá, András pedig visszaírt, hogy itt a szöveg, használjátok egészéggel ingyen és bérmentve. Négy évvel ezelőtt a Gombaszögi Nyári Táborban, a Szalmaszínházban készült el az olvasó színházi változat.

Miért vetted elő megint karácsony előtt?

Gombaszögön mindig esetleges, hogy kivel tud az ember felolvasó színházat csinálni, pedig csináljuk most már a PajtaSzínházban, e nélkül nincs is nyár. Tavaly Tasnádi István Kartonpapáját olvastuk. Mivel a felolvasó színház egy kicsit elhanyagolt műfaj felénk, pedig színházi, irodalmi, közösségi esemény lehet, hirtelen feltettem a kérdést: miért nincsenek manapság felolvasó színházak? Pedig igény van rá. És azt mondtuk, megcsináljuk. Nem kell hozzá annyi energia, mint az igazi színházhoz, ha kibontjuk a gondolatot, jó játszókat szólítunk meg, rövid idő alatt izgalmas dolgok születhetnek. Legelőször egy olyan kipróbált szöveget akartam a Borozó közönsége elé tárni, amely működik, ismerem, és jól kiosztható, mert tudom, kire, milyen szerepet bízhatók. Ez a szöveg vicces, van mögötte gondolat, van benne nyelvzsonglőrködés.

Tehát megpróbálod meghonosítani a felolvasó színházat Komáromban?

Nem csak. A projekt keretében négy helyre megyünk, most szombaton Dunaszerdahelyre, azután február közepén, valamelyik hétfőn Nyitrára. Utána pedig Pozsony, Gúta vagy Párkány következik. Lehet, hogy felajánljuk kajáért és szállásért Brünnbe is, a magyar napokra. Jó lenne beindulni. Elmenni nagyobb városokba, ahol egyetemisták, fiatalok vannak, és nyitottak erre a műfajra. Valóban jó lenne, ha minél többen megismernék és megszeretnék ezt a műfajt, és ha ehhez mi is hozzájárulhatunk, miközben mi is jól érezzük magunkat: kell ennél több?

Vinnai András darabjának az ajánlója hemzseg a helyesírási hibáktól.

Ez szándékos, már azzal szerettem volna egy kicsit felhívni a figyelmet a darab jellegére. Vinnai zseniálisan tapint rá a jelenlegi nyelvhasználatra, a hibáinkra, a nyelvhasználat körüli miliőre.

Ez a felolvasás azért színház is?

Színháznak tartom, mégsem színház. Irodalom és mégsem irodalom. Ez egy nagyon jó helyzet arra, hogy másfél órát úgy tölts el egy bizonyos helyen, bizonyos emberekkel, hogy közösségi, színházi, közben pedig irodalmi élményed is van. Hány ember olvas kortárs magyar, vagy külföldi drámát? Kevesen, mert annyi minden van. A felolvasó színház egy tökéletes alkalom erre. Rendezője válogatja, színház lesz-e. Van, aki szereti felállítani a színészeket, más zenét tesz mögé. Szerintem akkor működik egy felolvasó színház, ha tiszták a karakterek, mindenki tudja, mit olvas. Fontos, hogy miről szól, hova fut ki a történet. Jómagam szeretem valamivel megspékelni a felolvasó színházat. Volt olyan, amelyhez kis videót forgattunk, máskor átmozgattuk. A Szóvirágok esetében azt találtuk ki, hogy öltözzenek be a karakterek, legyen vizuális élménye a nézőnek.

Már olvasod a következő darabot?

A Szóvirágokra sok pozitív visszajelzés érkezett a nézők és a játszók részéről egyaránt. Jó volt dolgozni a csapattal, amelyben volt profi színész, színművészeti egyetemi hallgató, civil, barát, mindenki. Nagyon sok ötletet hoztak. Alkottam is egy kicsit, viszonylag kevés energiámat vette igénybe, és sokat adott. Megbeszéltük, hogy badarság lenne abbahagyni. Sőt! Szintet kell lépni. Megszólítani profi és amatőr színészeket. Már agyalunk a következőn. Szeretnénk, ha az idén megfutnánk a következő kört.          

Bárány János interjúja
Fotó: a szerző