Hallgatni arany

Sajnos ez jellemzi a hírös magyar képviseletünket. Bezzeg a választások előtt ígért mindenki mindent, kék eget és zöld mezőt. Aztán miután úgy alakult a helyzet, ahogy alakult, először megmagyarázták a bizonyítványt, majd átrendezték a kirakatot.

hallgatni arany

 

A választásokhoz, illetve azok eredményéhez csak egy gondolat. Ahogy azt a statisztikák is mutatják, nagyon sok magyar lakta településen a mostani vezető kormánypárt kapta a legtöbb szavazatot. Na nem azért, mert ők lettek volna a legjobb megoldás, hanem mert nem volt jobb alternatíva. Az előző kormányt meneszti akarták, és bíztak abban, hogy valaki, egy „egyszerű ember”, aki egy a nép gyermekei közül majd rendet csinál. Nem valakire szavaztak, hanem valaki ellen. Ezért lett ilyen eredmény. És hogy a magyar érdekképviseletnek nem sikerült megszólítania az itt élő magyar állampolgárokat, arról talán nem az állampolgár tehet. Ahogy Pozsony belvárosából nem látszanak a magyar lakta falvak templomtornyai, úgy a helyi struktúrákban sem látszanak a vezetők piedesztáljairól az emberek problémái.

Lehet nemzetiségi alapon politizálni, de csak akkor, amikor gazdasági jólét van. Viszont amikor a leszakadt illetve elhanyagolt régiókban (melyekkel oly szívesen példálóznak a tisztelt politikusaink, amikor a gazdaság fellendítéséről illetve az anyaországi támogatási pénzösszeg nagyságának indoklásáról van szó) a mindennapi lét alapfeltételi kérdőjeleződnek meg napi szinten, akkor ott nem elég az etnikai alapú politika. Ezt már a hosszú évek politizálása alatt felismerhette volna a „mi egy alulról építkező párt vagyunk” vezetősége is.
2012-ben volt szerencsém testközelből látni a választási kampányt, a politikusok illetve önjelölt szakemberek, tanácsadók hozzáállását. Csak azt a véleményt tartották elfogadhatónak, amely a belső körből származott. Aki mást mondott vagy másként gondolta, azt figyelmen kívül hagyták, hiszen nem érthet hozzá. Akkor azt mondtam, hogy most van itt a lehetőség, hogy meglegyen az 5%, ami a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges, és ha most nem lesz meg, akkor a későbbiekben sem. Sajnos igazam lett, azóta egyre távolabb a parlamenti belépő. Az idei választások előtt megkérdeztem egy ismerősömet, hogy ő, mint bennfentes, miként látja. Optimista volt, és azt válaszolta úgy érzi, ez most meglehet. Meglehet az 5%, sőt a visszajelzések és a közhangulat alapján akár még a 6%-ot is megközelítheti majd az eredmény. Azt válaszoltam, hogy szerintem a 4% sem lesz meg, de azt kívánom, hogy ne legyen igazam.

Azóta eltelt fél év, és látjuk, hogy a helyzet országos szinten sem lett jobb. Sőt, sok szempontból még rosszabb is. És most lehet mondani, hogy persze, hiszen járvány van, pandémia, nehéz helyzet, de azért az élet nem állt meg. Az ország új vezetése amellett, hogy a Covid19 leple alatt a saját zsebeit vastagra tömi az adófizetők pénzéből, tönkreteszi az ország gazdaságát, feszültséget generál a társadalomban, sorra szegi meg a törvényeket és szabályozásokat (sajátjait is!), bitorolja az alapvető emberi jogainkat és még hosszasan sorolhatnánk, hogy mennyi egyéb területen okoz kárt az országnak és a lakosainak. Eközben a magukat a felvidéki magyarság érdekképviseleteként megfogalmazó politikai formáció szereplői nagyokat hallgatnak. Még az elenyésző taglétszámmal bíró, parlamenti ambíciók nélküli kis politikai pártok is szót emeltek a különféle jogtiprások és sokszor értelmetlen, indokolatlan intézkedések ellen, de az „itt élő magyarság képviselői” hallgatnak. Azért az idézőjel, mert ha valóban az összes itt élő magyar azt szerette volna, hogy őket is képviseljék, akkor most a parlamentből hallgathatnának nagyokat, nem a parlamenten kívülről.

Magyar szülők magyar gyermekei sem járhatnak iskolába, és a távoktatás színvonala távol van a napi szintű iskolai oktatás színvonalától. Nem mintha a tanárok nem igyekeznének, mert nekik sem könnyű, hanem mert egyszerűen nem erre voltak berendezkedve.

Magyar szülőket, munkavállalókat és munkáltatókat is érintenek a különféle gazdasági megszorítások, és a gazdaság menetét hátráltató intézkedések. Magyar családok is kerülnek rossz anyagi helyzetbe, amiből a kiutat nem a nemzetiségi alapú politikai ígéretekben fogják keresni, hanem egy olyan politikai erőben és képviseletben, amely jobb helyzetbe hozza az országot és őket is.

A felvidéki magyarok is szlovák állampolgárok, ugyan olyan kötelességeik és jogaik vannak, mint a többi állampolgárnak, és ugyan azon jogaik sérülnek nekik is, mint az ország többi állampolgárának.

Talán jogosan tesszük fel a kérdést, hogy miért ez a nagy hallgatás. Mi lehet a háttérben? Egy politikai alku, hogy majd ha csendben maradtok és jól viselkedtek, akkor utána tárgyaló asztalhoz ülhetünk? Majd az államigazgatási szektorban találunk pár vezetői és egyéb jól fizetett pozíciót azoknak, aki megérdemlik? Vagy netán majd megkapják a felvidéki magyarság által lakott régiók az őket amúgy is megillető juttatásokat, és regionális fejlesztéseket?

A trianoni emlékünnepségen történtek után bezzeg mindenki nyilatkozott, posztolt, kommentált, pedig annak a kellemetlen incidensnek az előidézésében jócskán benne voltak a felvidéki magyar politikum szereplőinek a kezei. Mint az kiderült, nem tudta a jobb kéz, hogy mit csinál a bal.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak az van, amit a címben is írtam: hallgatni arany. Így bárhogy is alakul majd a politikai helyzet, az egyik politikai szereplő bizalmát sem játsszák el előre. Épp csak a potenciális választóik bizalmáról mondanak le, amit nem fognak tudni a választásokkor újra elnyerni, ha szükség esetén nem állnak ki mellettük. 

Szerző: PeterJonas (PJ)