Választások(k) után!

Megszoktuk, hogy választások alatt hallunk és látunk olyat, amit máskor nem. A drága politikus uraknak és hölgyeknek ilyenkor hirtelen fontossá válik a kedves állampolgár. Semmit sem kímélnek és senkit sem tisztelnek. Azzal, hogy tele szemetelik a postaládát, lassan napirendre térünk. És az sem lep meg, hogy az e-mail fiókunkban is olyan levelek jelennek meg, amelyeket nem kértük, de mégis megkapjuk. Sajnos ettől is tovább mennek. Már az ember magánszféráját sem tisztelik. Nem tudom, hogy mikor adtam hozzájárulást ahhoz, hogy a mobil telefonszámomra hívogassanak, majd még este nyolc óra után is üzenetet küldjenek, melyben arra kérnek, legyek oly kedves, vegyek már részt a választásokon. Mindezt az anyanyelvemen. Magyarul. Ebből tudni lehet, hogy melyik politikai szubjektum az, aki nem tiszteli a választói magánszféráját, és a hatalomhoz való jutás érdekében nincs tekintettel semmire. Igen, elmentem szavazni. Mint ahogyan sok más magyar ismerősöm is elment szavazni. Mentünk volna akkor is, ha nincs a zaklató üzenet, telefonhívás. Hogy kire adtuk le a szavazatunkat, az magánügy. Magyarok vagyunk, és leszünk is. Igaz az a mondás, hogy nem az az igazi magyar, akinek a szülei magyarok voltak, hanem akinek a gyermekei is magyarok.

Illusztráció | minv.sk
Illusztráció | minv.sk

Ide s tova egy évtizede parlamenten kívül van a párt, amely magát magyarok érdekképviseletének deklarálja. Sajnos nagyon az felé megy a dolog, hogy ez a jövőben is így marad. Helyi szinteken látni, hogy nem képesek megújulásra, nem képesek felvenni a fordulatot, és 21. század tempóban politizálni. Talán az újabb pofon majd felrázza őket. Talán ez majd segít abban, hogy ráébredjenek, kizárólag etnikai alapon politizálni csak gazdasági jólétben lehet. Viszont, amíg az nincs – és sajnos Szlovákiában erről nem beszélhetünk – addig konkrét problémákra kell konkrét megoldásokat kínálni. Az pedig nem a megoldás kulcsa, hogy azzal kívánja magát feljebb juttatni az országos politikai ranglétrán, hogy a konkurens pártban, vagy az éppen kormányhatalmon lévő párt munkásságában keresi a hibát. Sajnálattal kell közölnöm, hogy az ilyen és hasonló hozzáállás sem számomra, sem pedig sok más józan gondolkodású, egészséges értékrenddel megáldott ember számára sem elfogadható. Azért van aztán az, hogy a magyar választópolgárok vagy nem mennek el választani, vagy ha el is mennek, nem a magukat magyar politikai érdekképviseletként meghatározó pártra adják a szavazatukat.
Talán kicsit végig kellene gondolni, az elmúlt négy –nyolc - tíz évet, és kideríteni, mi az, ami ide vezetett. Miért jutottunk oda, hogy nem esik nehezére egy magyar választónak nem magyar politikai formációra szavazni, és mit kellene tenni a kampány időszakon kívül is annak érdekében, hogy a kapcsolat a politikum és a nép között szorosabbá váljon, illetve a bizalom is helyreálljon. Le kellene szállni a magas lóról. Sokan vagyunk, akik még emlékeznek azokra az időkre, amikor a magyar párt még a parlamentben volt, amikor egyes politikusok a miniszteri fotelekből mintegy magasztos trónról tekintettek alá a pórnépre, elfelejtve azt, hogy ezt a „hatalmat” nekik, választópolgároknak köszönhetik. És ez a trend a jellemző nagyon sok esetben a helyi illetve megyei önkormányzatokban is.
Az interneten fellelhető kommentekben többször is megjelent az a megállapítás, hogy a közös lista sajnos olyan embereket is tartalmazott, akik ellenszenvet váltottak ki. És itt nem csak a politikában évek óta aktív szerepet vállaló személyekre kell gondolni. Akadtak itt megélhetési politikusok mellett megélhetési civilek is. Sajnos a fiatalabb generáció képviselői közt is vannak, akik narancssárgából lettek piros fehér zöldek, majd halványzöldek úgy, hogy a trikolóros kabátot még nem dobták le magukról. Illetve sokaknál az is visszatetszést váltott ki, hogy a politikában évek óta aktív szereplők, akik a fiatalabb generációk tagjai közé tartoznak még a több éves munkájukkal sem érdemelték ki, hogy a lista első egy harmadában szerepeljenek. Ez is azt üzeni, hogy a párt csak hangzatos kijelentésekben és kellő odafigyeléssel megfogalmazott mondatokban hirdeti a megújulást, és megfiatalodást. Amikor azonban veszélybe kerülnek a „fontos” pozíciók, az EGO nem enged. Sem országos, sem helyi sem civil szervezeti szinten sem. Ezért van az, hogy az egyre csökkenő magyarság ellenére egyre inkább szaporodnak a magukat magyar érdekképviseletként deklaráló politikai formációk.
Amennyiben az új kormány képes lesz a magyar lakosság felé kedvező lépéseket tenni, illetve helyzetüket pozitív irányba elmozdítani, akkor négy év múlva még kevesebb szavazattal kell majd számolnia a nemzetiségi politizálást képviselő majdani magyar politikai formációnak. A felelősséget pedig nem a választókra kell hárítani. A választópolgár minden esetben a saját maga érdekeit tartja szem előtt. Neki a politikus csak politikus marad, és ha az egyik nem tudja megszólítani, akkor majd a másikra hallgat. Nem egy nagyobb és magasztosabb cél érdekében adja le a voksát, hanem a saját maga és családja boldogulása érdekében.

Szerző: PeterJonas (PJ)