Nincs jó válaszom

Nem tudok válaszolni arra a kérdésére, hogy miért szeretem. A válaszokon gondolkodni kell, ami az agyunk feladata. A szerelem érzés, ami a lélekből jön. Szívünkkel és lelkünkkel szeretünk. A fellángolás, a rózsaszín köd csak a katalizátor szerepét játssza. A motiváció, hogy jobban megnyíljunk a másik ember felé, hogy beengedjük a minket körülvevő védő falak mögé. Utat nyissunk két lélek összekapcsolódásának. Miután ez megtörténik, a tajtékzón tomboló láng lenyugszik, és állandó meleget oltó tűzhelyként, melegséggel tölti el szívünket, lelkünket. A rózsaszín köd is lassacskán elillan, és ismét a maga nyers valós formájában látjuk a miénket körülvevő világot.

Illusztráció | Forrás: internet
Illusztráció | Forrás: internet

A tudatunkba is beépül, hogy most már nem ő és én, hanem mi vagyunk. Tiszteljük a másikat, becsüljük, és minden cselekedetünkkel az ő javát szolgáljuk. A belső iránytűnk segít eligazodni ebben a kesze-kusza világban, és ha támadás ér minket, akkor a szeretet végtelen erejével vesszük fel a harcot és nyerjük meg a csatát egymásért, kettőnkért. Nem hagyjuk, hogy a gonosz közénk álljon, és győzedelmeskedjen. Bújhat bármilyen kedves álarc mögé, ölthet pompás jelmezt, játszhat nekünk tetsző szerepet, a célja akkor is ugyan az marad. Győzedelmeskedni a jó felett.
Ezért nagyon fontos, hogy kitartsunk egymás mellett, a társunk mellett, minden kilátástalannak is tűnő helyzetben. Ha megbotlik, felsegítem, és nem megszidom, hogy máskor jobban figyeljen. Nem bántom, oltalmazom. Minél több megpróbáltatáson megyünk át kéz a kézben karöltve, annál erősebb lesz a kötelék kettőnk közt. A sánc, ami kettőnket körülvesz, szépen lassan bevehetetlenné válik és a rossz dolgok odakinn maradnak.

Olyan, mint fagyos, zord téli éjszakán a kandalló melegénél megpihenni, nem törődve azzal, mi zajlik a falakon kívül. Élvezni a meleget, ami nem csak testünket, de lelkünket és szívünket is átjárja.

Szerző: PeterJonas (PJ)