BÁRÁNYFELHÖK | baranyfelhok.sk

Na, most sokan arra gondoltok, hogy miért lenne az boldog, aki tudatlan, hiszen nem tud semmit, nem tud boldogulni, ergo boldogtalan és keresi az utat, a megoldást, hajszol valamit.
Ebben a bejegyzésben egy másfajta boldogító tudatlanságról írok majd. Arról, ami a „boldog” és „felhőtlen” kapcsolatokat „életben” tartja. Lehet sok az idézőjel, de majd megérted kedves olvasó, hogy miért is van ez így.



Nagy általánosság és nagy igazság, hogy mindenki csal mindenkit. Azért ezt nem kell szó szerint venni, mert vannak még olyan emberek, akiknek tiszta a lelkük, és van tartásuk. Csak hát kevés. Az a generáció kihaló félben van, és az ember azt hinné, hogy ott még van remény. Elárulom. Nagy francokat. Minden generációt megfertőz ez a fene nagy szabadság. Csak hát az anyagi jólét, meg az ismerősök, meg a millió lényegtelen dolog miatt (ami persze ebben a nyomorult kommersz kárhozatra ítélt világban igen is sokat számít) az emberek hajlamosak szemet hunyni egymás botlásai felett. Sajnos. Ez aztá…

Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor a válaszadók általában két csoportra oszlanak. Az egyik csoport képviselői a pénzt, hatalmat és egyéb materiális dolgokat kezdik sorolni. A másik csoportba azok a válaszadók tartoznak, akik válaszként a család, szeretet, egészség és élet szavakat sorolják fel. Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi az a legértékesebb, amit egymásnak adhatunk, akkor csak nagyon kevesen tudják a választ. Csak egy olyan dolog van, amitől nincs értékesebb, ami semmivel sem pótolható. Nem létezik olyan kincs, olyan vagyon, olyan hatalom, ami többet érne az időnél, amit egymásra szánunk. Ugyan végtelennek tűnik, de csak azért, mert nem tudjuk mennyit kaptunk belőle. Ki többet, ki kevesebbet. Viszont minden egyes perc, sőt minden egyes pillanat, amit az időnkből a másiknak adunk, felbecsülhetetlen érték.


Gazdálkodjunk vele úgy, mintha tudnánk, mennyi van belőle. Szánjuk azokra, akiket szeretünk, akik fontosak, akik igazán megérdemlik ezt a drága kincset…