Boldogító tudatlanság

Na, most sokan arra gondoltok, hogy miért lenne az boldog, aki tudatlan, hiszen nem tud semmit, nem tud boldogulni, ergo boldogtalan és keresi az utat, a megoldást, hajszol valamit. Ebben a bejegyzésben egy másfajta boldogító tudatlanságról írok majd. Arról, ami a „boldog” és „felhőtlen” kapcsolatokat „életben” tartja. Lehet sok az idézőjel, de majd megérted kedves olvasó, hogy miért is van ez így. Kép: Unsplash | internet: kepmas.hu Nagy általánosság és nagy igazság, hogy mindenki csal mindenkit. Azért ezt nem kell szó szerint venni, mert vannak még olyan emberek, akiknek tiszta a lelkük, és van tartásuk. Csak hát kevés. Az a generáció kihaló félben van, és az ember azt hinné, hogy ott még van remény. Elárulom. Nagy francokat. Minden generációt megfertőz ez a fene nagy szabadság. Csak hát az anyagi jólét, meg az ismerősök, meg a millió lényegtelen dolog miatt (ami persze ebben a nyomorult kommersz kárhozatra ítélt világban igen is sokat számít) az emberek hajlamosak szemet hu