Gondolatok karácsonykor

Ma már más a fa, másként látom és élem meg a karácsonyt is, mint anno a 80-as évek derekán, amikor ez a fotó készült. Nem sok mindenre emlékszem azokból az időkből, még kétéves sem voltam.

Karácsony (1984)
Karácsony (1984)

Azóta eltelt 33 év. Ez alatt az idő alatt sokféle karácsonyt megéltem. Gyermekként az ajándékot vártuk, mit hoz a Jézuska a fal alá, milyen játékot kapunk. Nem származom tehetős családból, de a fa alatt mindig volt a ruhák és könyvek mellé játék is. Akkor, gyermekként, egész évben azt mondogatták nekünk, ha majd jók lesztek, akkor a Jézuska hoz ajándékot. És persze mi igyekeztünk jónak lenni, főleg a karácsony közeledtével. És mindig működött a dolog.  A téli szünet után az iskolában vígan újságoltuk ki mit kapott, kinek mi volt a fa alatt. És örültünk egymás örömének, játékainak, boldogságának. Más volt, mint most.

Közben sok minden megváltozott. Például, hogy most már én vagyok a „Jézuska” aki a fiának a fa alá csempészi az ajándékot.  De nemcsak ez változott, hanem a világ is, amiben élünk. Felgyorsult. Mindenki rohan, mindenki kapkod, siet, kezét- lábát töri. Még ilyenkor, karácsony idején is. Az üzletekben szinte egymás elől kapkodják a portékát, és mintha azon versengenének, kinek mennyi minden van a kosarában. Pedig ez egyáltalán nem számít. Igazából sosem számított. Csak ez a fogyasztói társadalom, amiben élünk ezt diktálja. Ez lett a divatos. Sajnos. Sietni, vásárolni, mindig valahová – valamerre rohanni.

Álljunk meg, vagy legalább lassítsunk! Próbáljuk meg felülnézetből megvizsgálni életünket. Legalább most karácsonykor. És a szeretteinktől sem azt kellene megkérdezni, mit szeretnének karácsonyra a fa alá. Helyette inkább olyan dolgokról beszélgessünk, kinek milyen volt ez az év. Mi okozott örömet vagy épp fájdalmat, mi volt az, amiben a segítségünkre szorult volna, csak mi épp rohantunk valahová. Mi az, ami fontos, mi teszi igazán boldoggá, és hogyan tudnunk segítségére lenni.  Ilyenekről kellene beszélgetni. Legalább ilyenkor, ha már máskor nincs időnk. A szeretet ünnepén a szeretetünket ne azzal próbáljuk meg kifejezni, hogy drága holmikkal halmozzuk el egymást. Arra találunk egy csomó alkalmat évközben is. Az üzletek akkor is nyitva vannak, és ugyan azt kínálják. Próbáljunk meg évközben is kinevezni pár órát karácsonynak, és töltsük ezt az időt azokkal, akik fontosak nekünk. Nem tudhatjuk, hogy a következő karácsonyt együtt tudjuk-e még tölteni.

Ezekkel a gondolatokkal szeretnék miden kedves olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket, és egészségben, boldogságban, sikerekben, szeretetben gazdag új évet kívánni.
(PJ)