Búcsúzóul

Már csak pár óra és ennek az évnek is vége. Legalább is itt minálunk, mert valahol már 2019-et írnak. Ilyenkor, az év utolsó napján visszatekintek, és mint egy filmet, végignézem mi is történt velem az évben. Minden egyes napra ugyan nem emlékszem, de azok az események, amelyek nyomot hagytak bennem, azok nem múlnak a feledés homályába.

Illusztráció | Forrás: internet
Illusztráció | Forrás: internet

Számomra ez a tanulás és a kihívások éve volt. Úgy szakmai téren, mint a magánéletben. Mindkét területen sikerült fejlődnöm, és olyan új tapasztalásokra szert tennem, amiket a jövőben kamatoztathatok. Voltak leckék, nehéz és fájó döntések, emberek jöttek és mentek, szorosabbá váltak barátságok, vagy épp megszakadtak. De minden dolog tanított.

A 2018-as évem egyik kiemelkedő eredménye, hogy sikerült elérnem, amit nagyon sokan szeretnének, de az emberek többsége mégis mástól várja a megoldást. Boldog vagyok! És ehhez nincs szükségem senkire és semmire. Ha másoktól várjuk, hogy boldoggá tegyenek, akkor sosem leszünk igazán boldogok. Mert aki hozza, az el is viheti. Viszont, ha saját magunk teremtjük meg a boldogságunkat, akkor azt senki nem viheti el. Semmilyen barát, barátnő, férj, feleség, szerető, senki.

Búcsúzóul a 2018-as évnek nem mondhatok mást, mint hogy Köszönöm!