Úttalan utakon

Egy pillanat. Ennyi. Nem több. A másodperc töredéke is elég ahhoz, hogy valami olyat érezz, vagy élj meg, ami megráz. Amiről azt hitted, hogy Veled nem, vagy Téged már nem, rájössz, hogy de. Veled is megtörténik, és Téged is még mindig megérint.

Hozol egy döntést, amelyről akkor úgy gondolod az a helyes. Akkor abban a szituációban erről meg vagy győződve, és aki mást mond, az nem jól tudja, nem ő van benne. Elindulsz egy úton, és a döntéseddel másokat is egy másik útra kényszerítesz. De nem a sajátjukra, nem arra, ahol annak előtte jártak, hanem egy sötét és ismeretlen útra. Mert ezt Te választottad nekik, Te vezetted ide őket. Aztán rádöbbensz, hogy ez az egész talán mégsem jó, és talán igazuk lehetett azoknak, akik ezt külsős szemlélőként másként látták. Próbálták elmondani, de Te csak mentél a saját kemény fejed után.

Úttalan utakon
illusztráció | forrás: internet

Most már tudod. Az út, amelyre léptél, és amelyre lökted nem a jó út. Sötét, hideg és esetenként fájdalmas. Neki és neked is. Persze vannak rajta kellemes percek, órák és talán még napok is, de ez mind csak ideiglenes. Elröppennek, mint a szentjánosbogarak, akik magukkal viszik a fényüket is. És tovább kell menned. Itt-ott megvillan a távolban valami kis fény, és elindulsz felé. De ez is csak átmeneti, itt sem maradhatsz. Sikerül kicsit átmelegedned, kicsit megpihenned, de utána vissza kell térned az útra és tovább menni. Nincs ott Veled az, aki megvédjen. Aki meg ott van, az vagy érdekből van Veled - esetenként még bánt is -, és aztán tovább áll, vagy ha segítő kezet is nyújtana, mert a jó szándék vezérli, akkor a keményfejűséged illetve makacsságod miatt nem engeded, hogy segítsen.
Rossz ez az út. Látod saját magadon, és látod rajta is. Minden kihívást azért kapunk az életünkbe, hogy tanuljunk belőle. Ezen az úton sorra kapod, és halmozottan az élet minden területén. Ahogy telik az idő, tisztul a kép, lassan meglátod azokat a hibákat, amelyeket elkövettél, és amiket le kell dolgoznod. De ezt Neked kell, nem neki. Most már csak azt kívánod, hogy legalább neki rendben legyen az útja, az élete. Nem ő akarta ezt, miattad van ott és ahol. Neki legyen jó, a többi nem számít, az majd lesz valahogy.


Úttalan utakon
illusztráció

Híreket kapsz. Talán sikerült. Meghallgatták a kérésed, és ő már nincs egyedül az úton. Nem egyedül kell megküzdenie a kihívásokkal. Lehet, hogy ez még nem az igazi, nem a legjobb megoldás, de talán már jobb lesz. Benned kétféle érzés kavarog. Örülsz, mert ez az, amit a legjobban szerettél volna, és szívből odakívántad. De azért fáj is. Holott azt hitted, ez már nem érint meg, és Veled ez már nem történik meg, de mégis. És nem Te vagy az, aki ott van mellette, aki a kezét fogja, hogy átsegítse az akadályokon. Nem tudod megvédeni akkor sem, amikor olyan emberek vannak mellette, akik bántsák. Te félreálltál azzal a felkiáltással, hogy ne okozz több fájdalmat, de ezzel teret adtál másoknak, akik közül lesznek olyanok, akik szintén bántani fogják. Ezek a fájdalmak a Ti közös fájdalmaitok lesznek mindaddig, amíg nem találtok vissza a saját utatokra.

Addig minden egyes lépés csak egy újabb céltalan lépes az úttalan utakon...

Szerző: PeterJonas (PJ)